Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Bájos és tragikus szovjet hableányok

2023. február 03. - Timár_Krisztina

andersen_statue_2.jpgNagyot ment az ősszel az internet népének körében a hír, hogy fekete színésznőre osztották a kis hableány szerepét a májusban érkező élőszereplős mesefilmben. Akadtak szívemnek kedves kommentek az intelligens és a... öö... kevésbé intelligens szekcióban is. Az előbbiek közül való például az, amelyik szerint sokkal jobban segítené az elfogadást, ha olyan mesét filmesítettek volna meg, amelyikben eleve fekete sellő szerepel. Ilyen meséből is számtalan létezik ugyanis. Az utóbbi kategóriát lábjegyzetbe száműzöm, nem szeretném egy bekezdésben említeni az előbbivel.* Majd meglátjuk, mekkorát szól a film májusban – saját jogán is érdemes lesz-e a megnézésre, vagy tucatdarabnak bizonyul.

Részemről mindenesetre körülnéztem a klasszikusok között, ugyan létezik-e egyáltalán hű adaptációja a mesének. „Hű” alatt értve azt, hogy megtartja-e az adaptáció pl. a főszereplő névtelenségét, átváltozása fájdalmasságát, szerelmének tragikus hiábavalóságát, no meg a vallásos-moralizáló mellékszálat. Miután kiszúrtam két szovjet filmváltozatot a hatvanas-hetvenes évekből, arra tippeltem, hogy ezekben a búskomor végkifejlet megmarad (érdekes, hogy a szovjet-orosz közönség valahogy mindig vevő volt a szomorú mesefilmekre, jó lenne erről valami elemzést olvasni, hogy miért), a vallásos szálat meg úgy elejtik, mintha soha nem is létezett volna. Kaptam is két tündéri-bájos, egyúttal végtelenül keserű feldolgozást. 

Tovább

Álomkép, víztükör és átváltozások (John Keats: Endymion)

keats_endymion-27.jpgNoná, hogy Dan Simmons felbujtására fogtam hozzá ehhez is, ahogy tavaly a Hyperionhoz. Érdekes módon sokkal nehezebben sikerült közel kerülnöm hozzá; első olvasásra annyi volt a benyomásom, hogy gyönyörű, de meg ne kérdezzék, miről szólt. Pedig annyira nem bonyolult – csak hát Keats nem lenne Keats, ha két szóval mondaná el, amit nyolccal is lehet. 

Nem úgy értem, hogy lenne ebben a szövegben bármi fölösleges. Ha valaki egy szótagot ki akarna venni belőle, letörném a kezét. Úgy értem, hogy amiről a szöveg szól, az követelte meg ezt az elfolyó, szétterjedő, a szokottnál is érzékibb stílust. Mégiscsak a Hold uralma alatt játszódnak az események, egy olyan világban, ahol bármi bármivé átalakulhat, minden álombeli vagy látomásos, és mindent mintha víz alatt látnánk.

Tovább

Kritikusan, magányosan is örökre polgár (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

marai_polgar.jpgÚjraolvasás vége. 

Furcsa érzés olyan jelenségekről olvasni, amelyeket az elbeszélő már a harmincas években temet, miközben majd száz év múlva is legalább akkora szükség volna rájuk, mint akkor volt, ha nem is ugyanabban a formában. És most nemcsak a tartalomgyártás (content making) művészetéről beszélek, amely egyáltalán nem mai találmány. Nem is csak a címben szereplő polgárságról és polgáriságról. Hanem például a konzervativizmusról. 

Tovább

Dicséret elől nincs menekvés (Illyés Gyula: Puszták népe)

illyes_pusztak.jpgÚjraolvasás vége. 

Egy kiszakadás és egy hazatalálás története, egy nemzet meggyógyításának kétségbeesett sürgetése, híradás, bahtyini karnevál, irónia mesterfokon. Egészen ijesztő hatással van most rám a Puszták népe. 

Diákkoromból úgy emlékeztem erre a műre, mint szomorú, jól megírt, de hál'Istennek már nem aktuális kordokumentumra. Most csak az első pár bekezdést kellett elolvasnom, hogy sokkot kapjak. Egyszerre az aktualitásától és az addig fel nem fedezett zsenialitásától. 

Tovább

Alvilágjárás az igazságért (F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)

dosztojevszkij_bun.jpgÚjraolvasás vége. 

A krimi, amelyikben még a gyilkosság előtt megtudjuk, ki a gyilkos, mindenki mindenből óriási drámát csinál, a helyszín pedig a Szentpétervár nevű pokol. Ott lehet a legkiterjedtebb diskurzusokat folytatni az igazságról. Mármint a pokolban. 

Tovább

A hit ellentéte nem az ateizmus, hanem a fanatizmus (Terry Pratchett: Small Gods)

pratchett_small.jpgA magyar fordítás címe: Kisistenek. 

Nem éppen karácsonyi olvasmánynak szánták, számomra mégis azzá vált, és nemcsak azért, mert ajándékba kaptam. 

Arról szól, hogy az istenségnek éppen úgy szüksége van a hívőre, mint fordítva. Mindezt Pratchett sajátos hibrid humorával, amely úgy tiszteletlenkedik, hogy közben komolyan vesz, és nem megsemmisít, hanem megújít. Szórakoztatás közben kilódítja a világot a helyéből (nemcsak a hívő, hanem az ateista világát is ám), és a kételyből értéket alkot. Nem nehéz neki, hiszen a kétely ellentéte a regényben a soha magában nem kételkedő, ezért pusztítóvá váló inkvizíció. Szóval posztmodern fantasy „at its best”.* Ráadásul sajátos élményt jelentett az is, hogy közben a Gandhi című 1982-es filmet is nézni kezdtem, és meglepő áthallásokat találtam a regény főszereplőjének viselkedése és Gandhi polgári engedetlensége között.** 

Tovább

Felforgatás a jóság szolgálatában (Ladyhawke / Sólyomasszony, 1985)

donner_16.jpgNem hibátlan film, de az erejét, azt hibátlanul megőrizte. Nemcsak szórakoztató tündérmese, hanem igencsak felforgató is, mind a történet, mind a megvalósítás. Ehhez vegyük hozzá a nagyszerű színészi alakításokat, a meglehetős hiteles középkori hátteret, az ügyes humort – no meg azt a zenét, amelyik szerintem fantasztikus, más kritikusok ezt szokták elsőként felhozni az ellenérzéseik indokául. Tényleg semennyire nem illik a középkori háttérhez, én mégis odavagyok érte, ki tudja, miért. Azt hiszem, más nézők között is meglesznek a maga rajongói, tinédzserek között például időről időre divatba jön. Nyugodtan keressétek elő az ünnepek idejére. A magyar nyelvű változat linkjét itt lelitek. 

(Nekem a francia borító tetszik a legjobban, azért azt választottam.) 

Tovább

Átlényegülés és elkülönülés (Szabó Lőrinc: Tücsökzene)

szabo_lorinc_tucsok.jpgÚjraolvasás vége. 

Erősen addiktív anyag. Ha van dallamtapadás, akkor ezt ritmustapadásnak nevezném, amit ez csinál. Pedig elsőre úgy hangzik, mint az élőbeszéd, amelyik annyira váratlan helyeken rímel, hogy szinte észre se veszi az ember. Sok-sok kis darab, egyenként tizennyolc sorosak, rövidek, viszik a tekintetet. Azt gondolná az olvasó: hm, milyen könnyű befogadni. Aztán belegondol egyikbe-másikba... és agyal rajta két napig, és még akkor is csak kezdegeti érteni. 

Tovább

Empátia a legyőzötteknek (Aiszkhülosz: Perzsák)

aiszkhulosz_perzsak.jpgÚjraolvasás vége. 

Régen olvastam utoljára Aiszkhüloszt, el is felejtettem, hogy milyen furcsa. Ez a konkrét darab attól különleges, hogy egy olyan csatáról szól, amelyet a görögök nyertek meg, viszont az ellenség nézőpontjából íródott. Nem a diadal áll a középpontban tehát, hanem a veszteség feldolgozása, sok-sok empátiával megírva. 

Egyébként pont olyan nehéz a nyelvezete, mint az összes többi ókori szövegé (megfejelve azzal, hogy verses), és pont annyiba telik túltenni magát ezen az olvasónak, mint az összes többi ókori szöveg esetében. Szokjál hozzá. Nyilván nem gyerekként kellene, hanem kicsit idősebb korban, de a tantervre most nem akarok kitérni.* Azt akarom elmondani, mit kap, aki megdolgozik érte. 

Tovább
süti beállítások módosítása