Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A fogalmat büntetik, az ember szenvedi (Kosztolányi Dezső: Aranysárkány)

2022. november 04. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.  Sok minden kavargott a fejemben olvasás közben: a pedagógusok mindenkori megítélése, a humanizmus és annak kudarca, szellem és anyag szembenállása – mindenekelőtt pedig az, hogy milyen pontosan ábrázolta Kosztolányi az erőszak megítélését egy zárt közösségben. Mellékhatásként…

Tovább

Se kinn, se benn: horror az Alföldön (Móricz Zsigmond: Árvácska)

Újraolvasás vége.  Szerintem ez a regény a magyar folk horror előfutárai közé tartozik. Továbbá ajánlom mindazoknak, akik szerint az, amit a Csapda a neten című film olyan gyomorforgató erővel jelenít meg, csak a XXI. századra jellemző. Hiszen akkoriban egészen biztosan nem fordulhatott volna elő…

Tovább

Nehogy Sárszegen végezd (Kosztolányi Dezső: Pacsirta)

Újraolvasás vége.  Kevesen tudnak ennyit arról, hogy hogyan működik az emberi lélek, és még kevesebben tudják ilyen pontosan megtalálni hozzá a szavakat. Szerencse, hogy ilyen rövid, különben sokkal rosszabbul esne elolvasni. Mert ez a gyönyörű cím igen-igen szomorú és igazságtalan történetet…

Tovább

Kaffka Margit legjobb tanítványa (Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár)

Kortársai nagyon nagy tehetségű novellaírónak tartották. Összesen tíz éve volt rá, hogy megírja az életművét, amelynek nagy részét ez a MEK-en ingyenesen olvasható kötet tartalmazza. Ugyanezek az írások még egyszer megjelentek – további hat elbeszéléssel együtt – a hatvanas években, aztán egyszer a…

Tovább

Semmi látványos, csak örökre megváltozik az élet (Kaffka Margit: Csendes válságok)

Semmi sem bizonyítja ékesebben azt, hogy mennyire el vagyok havazva, mint az, hogy két nagyon fontos nyári olvasmányom értékelésével is tartozom még nektek. Ennek a novelláskötetnek az élménye sem friss már. Cserébe most kiderül, mennyire maradandó a nyom, amelyet hagy.  Eléggé.  A vaskos kötet,…

Tovább

Csak azt ne hidd el, amit a szemedbe mondanak (Kaffka Margit: Színek és évek)

Újraolvasás vége. „Hej, Uram, Teremtőm, de jó, hogy ennek a világnak már vége van...” (Meghatározó gondolat a regény elejének olvasása közben.)  „Hej, Uram, Teremtőm, nem is olyan biztos, hogy ennek a világnak vége van...” (Meghatározó gondolat a regény utójának olvasása közben.)  Pórtelky Magda…

Tovább

Lírai önéletrajz szabadversben (Török Sophie versei)

Ez a tenyérnyi kis kötet áll a legközelebb ahhoz, hogy Török Sophie összes versei címen futhasson. Ez sem teljes, a költőnek leendő férjéhez írott szerelmes verseit például nem tartalmazza. És elvileg még ennek sem lett volna szabad könyvárusi forgalomba kerülnie. Ugyanis nyomdászati vizsgamunka.…

Tovább

Ötletszerűség, változatosság, önirónia, karikatúra (Mert a Csodának nincsen párja – Csinszka összegyűjtött versei)

Azt gyerekkorom óta tudtam, hogy Szendrey Júlia írt verseket, de hogy a másik "nagy özvegy", Boncza Berta is, arról nagyon sokáig fogalmam se volt. Amikor lett róla fogalmam, valamiért akkor sem tartottam igazán számon. Aztán egyszer hirtelen felindulásból megvettem az összes verseit, mert ha már…

Tovább

Regény, amely minden létező irányba elágazik (Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert)

Ha húsz év múlva marad még egy csepp értelem a világban, érettségi tételt csinálnak ebből a monstrumból.* Vagy hamarabb. Ez tényleg a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, igaza van Kuszmának; és annak, hogy ennyi évtizeden át az ismeretlenségben maradt (Isten áldja azt, aki kiásta onnan),…

Tovább

Korszakok, elvárások, hangok – hogyan látták elődeiket? (Költőnők antológiája)

Nagyon szép, dicsérni való válogatás. Annak ellenére megérdemli a tíz pontot, hogy egyáltalán nem hibátlan. Legfőbb erénye: Az ókortól „napjainkig” (ez a negyvenes éveket jelenti) számos alkotót emel ki az ismeretlenségből, és teszi hozzáférhetővé adott esetben méltatlanul olvasatlan műveiket.…

Tovább
süti beállítások módosítása