Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Nem roppan össze (Dűne 2)

2024. március 08. - Timár_Krisztina

Súlyos terhet vállal magára, aki akkora kultuszregény megfilmesítésébe fog, mint a Dűne. Villeneuve feldolgozásán, különösen a második részen azonban még a vártnál is nagyobb teher nyugszik. Nemcsak a történet bonyolultságáról van szó, vagy arról, hogy fontos szerep jut benne olyan hosszadalmas…

Tovább

Napóleon közönséges, karizmatikus, nagyszerű és veszélyes (Waterloo, 1970)

Óriási film, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy olyan keveset beszélnek róla manapság. Azzal még kevésbé, hogy olyan kevés díjat nyert. Látom a hibáit, de mind eltörpülnek a koncepció, a színészi játék, a tömegjelenetek mellett. El se hiszem, hogy több mint ötvenéves, alig akad eleme, ami rosszul…

Tovább

Alkotók, helyek, kapcsolatok (Közös otthon, saját érzés. Az Óbudai Múzeum kiállítása)

Több műveltségi területet is egyesít, játékra és együtt gondolkodásra hív az Óbudai Múzeum Közös otthon, saját érzés címmel megnyílt kiállítása. A kiállítás témája „óbudai írók, írók Óbudán”. Nem egyszerűen huszonnyolc alkotó (író, költő, publicista) munkásságát hozza közel a látogatókhoz, hanem…

Tovább

Szépségek, szörnyetegek, felnövés, megváltás és zsenialitás (Két fantasyfilm a nyolcvanas évekből)

Fogalmam sincs, hogy maradt ki a gyerekkoromból a Labyrinth (Fantasztikus labirintus, 1986) és a The Dark Crystal (A sötét kristály, 1982), de most pótoltam, és felnőttként sem bántam meg. Egyúttal így karácsony felé mindkettőt jó szívvel ajánlom, mert olyanfajta történet mindkettő, amely felnőttnek…

Tovább

A személyiség kiáradása a vásznon (De temps en temps – Időről időre. Pető István kiállítása)

A Várfok Galéria új kiállításának különlegessége, hogy olyan életművet állít a közönség elé, amelyet magyar alkotó hozott ugyan létre, mégsem vált hazájában közismertté évtizedekig. Pető István ugyanis – ahogy saját magát jellemzi: „kortárs festő és rézkarcoló” – a nyolcvanas évek óta…

Tovább

Az iszonyat akaratlan hordozói (The Wolfman, 1941, 2010)

Variációk a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ra. Vagy mégsem. Különösen a későbbi film esetében gyanús, hogy inkább nemes versengésről volna szó – csak a forgatókönyvíró nem volt elég ügyes. Ha elég ügyes lett volna, ismét klasszikust forgathattak volna. De így is bőven van benne kraft.  Minimum tizenkét…

Tovább

Egy sellő identitása (A kis hableány, 2023)

A Disney a kilencvenes évek óta következetesen törekszik arra, hogy saját korábbi rajzfilmjeit élőszereplős mesefilmekké dolgozza át. Így A kis hableány is voltaképpen egy adaptáció adaptációja, hiszen Hans Christian Andersen klasszikus meséjének 1989-es animációs változatát alkotta újra a…

Tovább

Realista mesék (GULÁCSY. Na’ Conxypan hercege)

Sokféleségében is egyedi és különleges életművet helyez a középpontba a Magyar Nemzeti Galéria április 7-én nyílt tárlata. A festmények, rajzok, könyvillusztrációk, mesekéziratok hol gyermeki játékosságot, hol komorságot árasztanak, hol ötvözik a kettőt, de a maga sajátos módján mind egyformán…

Tovább

Yorkshire a Szaharában, sugarak a kereszteken, iskola Litvániában

Amikor a tizenhét éves hitetlenkedve mondja: „tanárnő, merem állítani, hogy ezek élvezik az iskolába járást”.  Rendhagyó poszt következik.  Iskolai Erasmus-projektet zártunk Észak-Litvániában, Šiauliai városában. Kísérőként vettem részt a lezárásban. Benyomásokat rögzítek, fényképeket osztok meg.…

Tovább

Gulácsy Lajos második élete (Horgas Béla: Egy éj a Holdon is túl)

Ritka elborult mesejáték, de szerettem gyerekkoromban. Most, hogy Gulácsy műveiből kiállítást rendezett a Magyar Nemzeti Galéria, ismét meghallgattam.* „Kisebbeknek és nagyobbaknak” – mondja az alcím, és teljesen igaza van: ez a mese felnőtteknek is tetszhet, csak persze nem ugyanazért, amiért a…

Tovább
süti beállítások módosítása