Kalandregény? Nem igazán. Fantasy? Hát annak a magyar (magyaros) verziója. De az tény, hogy a szerzőnek hatalmas fantáziája van. Az ajánló teljes szövegéért kattints a linkre.

Joggal kérdezik A látszat mestereinek olvasói évek óta folyamatosan: mikor jön a folytatás? Hiszen temérdek blogbejegyzést írok közben, vagy éppen novellám jelenik meg. Megkapom rendszeresen, hogy „rengeteg időm van” (kiindulva a blogbejegyzések mennyiségéből), miért nem fordítom inkább…

Minden évben újra meg újra nekidurálom magam, hogy be tudjam fejezni a Tü/Körben trilógia második részét.  Elég jól emlékszem a korábbi évekre. Az optimizmusra, hogy elég lesz hozzá néhány hónap, hiszen sínen vagyok, tudom, mit akarok írni, legfeljebb néhány részlet hiányzik, de azok előkerülnek…

Az anya, a lány és a női lélek – meg a karneváli kultúra egy igazi urban folk fantasyban (A látszat mesterei) „Itt is van egy sötét tónus az elbeszélésben. De itt van mellette egy olyanfajta derűs, humoros szemlélet, ami tulajdonképpen a karneváli kultúra sajátja, a rettegés, a félelem feletti…

Előző bejegyzésemben arról meséltem, milyen hatással tud lenni az emberre, és különösen a spekulatív irodalomban milyen nagyszerűen használható Platón Állama; az ő elborult, ám rendkívül hatásos hasonlataival és ijesztő (anti)utópisztikusságával. Azt is megígértem, hogy mesélni fogok arról, hogyan…

Albrecht Dürer: Melankólia I (1514) Emlékszik még valaki arra a fura öregasszonyra A látszat mestereiből, aki egy pillanatra felbukkan Hajdan városában? A haja úriasan hosszú és vasszürke, a termete alacsony és szikár, jókora favonalzót használ vándorbot helyett, és valakire hasonlít, de nem tudni,…

Sütő Fanni kihívást indított a blogján. A feladat: novellákat írni úgy, hogy mindegyik a Naprendszer valamelyik bolygójához kapcsolódjon. Mivel az én fantasyírói világomban eleve komoly szerepe van az égitestekhez kötődő mítoszoknak, testhezálló kihívásnak találtam, és megpróbálkoztam vele. Az övé…

Az pedig külön jóleső felismerés volt számomra, hogy a portál, mint az alternatív valóság belépője, az ajtó, ami egy másik létezésbe vezet, az lehet bizony maga a halál is. Szerintem ez a megoldás nagyon frappáns indítást biztosított és komoly lendületet adott a sztorinak. Az ajánló teljes…

Ha Timár Krisztina Japánban látta volna meg a napvilágot, akkor most valószínűleg szakmányban gyártaná az isekai fantasyket, és szerintem már túl lenne néhány animeadaptáción is, amit nem kizárt, hogy meg is néztem volna. De igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert Japán helyett Magyarországra…

Számomra nagyon kedves volt az a nyelvi lelemény és kreativitás, ami megmutatkozott a szereplők nevében, a földrajzi fogalmakban, a városok, folyók, hónapok, égtájak elnevezésében, az egész mű színtiszta névmágia, öröm volt látni, hogy értő kezekben a magyar nyelv mennyire alkalmas egy képzeletbeli…