Engem minősít, de azt a kifejezést, hogy „folk horror”, 2021-ben hallottam először, előtte azt se tudtam, hogy létezik. Mint utóbb kiderült, nem is értettem pontosan, hogy micsoda, és csak azt hittem, hogy értem.
Mentségemre azt tudom felhozni, hogy nem is olyan sokkal régebben találták ki.…
Gótikus felnőttmese, amelyik rosszul végződik (Der Sandmann, 2012)
Pszichothriller vagy horror? Azok a bizonyos démonok belülről jönnek vagy kívülről? Nem lehet nem gondolkodni rajta. Talán éppen ezért vonz ez a történet. Vagy talán azért, mert a főszereplőn kívül (aki kétségkívül uralja a terepet) vannak itt más, érdekesebb, akár felemelőbb sorsú szereplők…
Összeütköző kultúrák, átrendeződő hatalmi viszonyok, meg az élők, meg a holtak, meg ami közte van (Rudyard Kipling: A fantomriksa)
Hiánypótló vállalkozás volt annak idején Kipling fantasztikus novelláit kiadni magyar nyelven. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának terméke a kötet (Galaktika Baráti Kör, szerkesztette Kuczka Péter), amikor már megjelenhettek olyan művek is, amelyekről korábban nem igazán illett beszélni, és…
Apró események, ijesztő erők, eltűnő határok (Guy de Maupassant: Le Horla)
Klasszikus horrort (leánykori nevén rémtörténetet) olvasni jó. Kevés akció, sok feszültség, nagyító alá vett és óriásira növesztett lélektani hatás. Maupassant idejében jóval alacsonyabban volt az ingerküszöb, mint most, ennek megfelelően tulajdonképpen itt is alig történik egy-két szörnyűség –…
Hipnózis, sokkterápia, romantikus horror (E. T. A. Hoffmann: Az elvesztett tükörkép története)
Akkor még egyszer.
E. T. A. „Hóttbiztosföldönkívüli” Hoffmann lehetett ufó, karmester, kobold, hivatalnok vagy tengeri herkentyű, de hülye, az egész biztos nem volt.
Ha valaki utálta a Virágcserepet, de rábeszéli magát, hogy adjon az írónak még egy esélyt, próbálkozzon az elbeszéléseivel. Ezekben…
Hiba volt megbontani a sorrendet (Joseph Sheridan Le Fanu: Fogadó a Repülő Sárkányhoz)
Ez a nyolc történet tudtommal ebben a formában soha nem jelent meg angolul, viszont ötöt többé-kevésbé összefüggő történetfüzérként adott ki annak idején a szerzőjük. Ezt az ötöt olvastam angolul, írtam is róluk. Most nem olvastam őket újra, csak a maradékot.
A szerkesztésről annyit, hogy szerintem…
Többet látni, mint amennyit embernek látnia lehet és szabad (Joseph Sheridan Le Fanu: In a Glass Darkly)
Megmondtam, hogy ha én még egyszer belekezdek egy négyszáz oldalon felüli klasszikus gótikus műbe, akkor lőjetek le!Erre föl mit csináltok?! Nem lőtök! Így számítson rátok az ember…Na jó, azért nem volt ez olyan rossz. Csak poros. De nagyságrendekkel jobb, mint az Uncle Silas. Mondjuk, annál nem…
Megvan-e még a lelked? (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az arckép)
Újraolvasás vége.Amikor utoljára olvastam ezt a kisregényt, egyetemista voltam. Nem egészen annyi idős, mint a történet első részének festője, és épp csak egy kevéssel vagyonosabb.* Művész akartam lenni mindenáron.Több mint tizenöt év telt el azóta.És most nagyon furcsa volt újra találkozni ezzel a…
Nem embernek való magány (William Hope Hodgson: The House on the Borderland)
Én azt nem tudom, hogy ez mi. Gótikus regény, korai horror, sci-fi, filozofikus regény? Csak azért kezdtem el olvasni, mert 1001-listás és rövid. A szerzőről semmit se tudok, az nem ad támpontot. Hasonlítani se tudom mihez, bár olvasás közben olykor felmerült a kortárs Lovecraft vagy a későbbi Lem…
Faust nem vész el, csak átalakul és szétfolyik (Charles Robert Maturin: Melmoth the Wanderer)
Értékelésem címe:„Na, ez is protekcióval került fel az 1001 könyv listájára. avagy: Ha én még egyszer belekezdek egy négyszáz oldalnál hosszabb gótikus regénybe, lőjetek le!”
A molyfegyelem csodája, hogy képes voltam végigolvasni ezt a XIX. századi monstrumot, amely – hogy lírai legyek – oly…