A sorozat első kötetének címe: L'Héritage mystérieux; a magyar fordításé: A rejtélyes örökség. Furcsa kerülő úton tudtam meg, hogy Rejtő Jenő regényei mennyit köszönhetnek Pierre Alexis Ponson du Terrail Rocambole-sorozatának. Egy kortárs francia fantasy olvasása közben jöttem rá, amelynek írója…

Szakmai érdeklődésből olvastam, (számomra) új műfajjal ismerkedni, no meg annak szókincsével. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kötött le. Bár nem feltétlenül ugyanazért, mint a célcsoportot, de hát ez normális, tekintve, hogy húsz évvel vagyok idősebb a célcsoportnál. Megértem azt is, hogy…

Újraolvasás vége.  Kamaszkorom kedvenc Karl May-regénye volt. (Majdnem) minden benne van, amitől May jó* – és bizony benne van az is, amitől May idejétmúlt. Jól sejtettem, hogy meg fogom tőle kapni a régi élményeket; de kaptam hozzá felnőttként is jó sok megfigyelni valót. 

Tarja Kauppinen második regénye többféle értelemben véve is játék, de ez egyik értelemben véve sem jelent felhőtlen vidámságot vagy komolytalanságot. Szórakozást igen, a maga sajátos módján; a komikum ugyanis, amely meghatározza a regényvilágot, szatirikus és keserű. A játék ráadásul tágabb is…

A Rejtő-ranglistám élén legalább húsz éve Az ellopott futár,* A Néma Revolverek Városa** és a Csontbrigád áll, ebben a sorrendben, mind objektív, mint szubjektív kritériumok alapján. Ezekhez képest A Láthatatlan Légió másodvonalbeli regény volt – és az újraolvasás után marad is. De ebben az…

Túl van írva? Igen.  Hibátlan? Dehogy. Minden szavával egyetértek? Nem. Akkor meg miért kap tíz pontot? Mert hajnali fél háromig fenn maradtam miatta, míg végigolvastam, azért. Világos? 

Aki Rejtőt szereti, rossz ember nem lehet. Maximum olyan förtelmes borítót csinálnak a könyvének, hogy kizárólag becsomagolva meri az ember nyilvános helyre vinni. Vagy úgy se. Nemcsak ízléstelen ez az izé, hanem még a könyvhöz sem illik.* Nagyon kedves ajándék volt, nagyon kedves rokontól, aki…

Rajtaütésszerű gyorsolvasás, mert a jövő héten vissza kell vinni. Szerencsére pont alkalmas az ilyen rajtaütésszerű gyorsolvasásra, hamar a végére lehet jutni. Egyszer olvasós kalandregény, sablonokkal tele. Amivel önmagában a világon semmi probléma nincs. Hanem egyrészt azzal van a probléma,…

Évekkel ezelőtt olvasott könyv évekkel ezelőtt, e-mailbe írott értékelése: Szerintem aranyos könyv, izgalmas is, mulatságos is. :)Az elején voltak fenntartásaim (főleg ami az első oldalak stílusát illeti, az kicsit mesterkélt), de aztán egyre jobban beleéltem magam, mert a könyv valósággal…

Klasszikus késő viktoriánus kalandregény. Utazással, kincskereséssel, elefántvadászattal, egzotikus helyszínekkel, fekete statisztákkal, öt-hat rendkívül képtelen megmeneküléssel, eposzba illő csatával, önfeláldozással. Mondanám, hogy szabványos, de igazából ez a regény alkotta meg azt a bizonyos…