Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Ivan Iljics után szabadon (Hermann Broch: Vergilius halála)

2024. november 15. - Timár_Krisztina

Állítólag még egy ilyen regény nincs a világon, Brochnak tényleg sikerült valami egészen egyedit alkotnia. Hajlok rá, hogy egyetértsek ezzel a véleménnyel.  Mondjuk, az egyedisége miatt az olvasásához is nehéz tanácsot adni.  Ha valamihez muszáj hasonlítani, az az Ivan Iljics halála (amely –…

Tovább

A gyerekesség ötvennél több árnyalata (Charles Dickens: Nicholas Nickleby)

Ebben a regényben található a(z általam ismert) világirodalom legrokonszenvesebb főgonosza. Megkockáztatom, hogy filmben sem láttam hozzá foghatót, és ezt olyan ember mondja, aki odavan a The Dark Knightért. Egyébként pedig Dickenst én még így nem untam. A kettő nagyjából egyensúlyba…

Tovább

Hermész meg A rózsa neve (Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin I.)

Amilyen csekély várakozásokkal néztem a kötet elébe, olyan tökéletes élménynek bizonyult. Ismételten jelzem, hogy Pierre Pevel szobrot érdemelne, amiért száz-százötven éves francia életművekről újra bebizonyította, mennyire aktuálisak. Arsène Lupin nevét nyilván sokkal többen ismerik, mint ahányan…

Tovább

Mi teszi emberré az embert? (Terry Pratchett: Thief of Time)

A magyar fordítás címe: Időtolvaj. Bárdos Páltól szokták idézni, hogy „Egy Rejtő-regénynek mindig lehet tudni előre a végét, de egy Rejtő-mondatnak – soha”. Na, pont ugyanez járt a fejemben ezt a Pratchettet olvasva. Kevés olyan szereplőt tudnék mondani, aki sorsának a végkifejlete meglepetésként…

Tovább

Csakis Rejtő-fanatikusoknak (Ponson du Terrail: Rocambole I.)

A sorozat első kötetének címe: L'Héritage mystérieux; a magyar fordításé: A rejtélyes örökség. Furcsa kerülő úton tudtam meg, hogy Rejtő Jenő regényei mennyit köszönhetnek Pierre Alexis Ponson du Terrail Rocambole-sorozatának. Egy kortárs francia fantasy olvasása közben jöttem rá, amelynek írója…

Tovább

Ijesztő és kiszolgáltatott jelek (Veres Attila: Odakint sötétebb)

Az mit mond el a világról, hogy szerintem ez a regény szép? Hogy különösen a végkifejletben, bármilyen szörnyűségek történnek, találtam valami felemelőt?  Ügyesen illeszti össze a lovecrafti természetfölötti horrort a magyar kulturális hagyománnyal. Nekem különösen tetszett az az alternatív kép a…

Tovább

Szépségek, szörnyetegek, felnövés, megváltás és zsenialitás (Két fantasyfilm a nyolcvanas évekből)

Fogalmam sincs, hogy maradt ki a gyerekkoromból a Labyrinth (Fantasztikus labirintus, 1986) és a The Dark Crystal (A sötét kristály, 1982), de most pótoltam, és felnőttként sem bántam meg. Egyúttal így karácsony felé mindkettőt jó szívvel ajánlom, mert olyanfajta történet mindkettő, amely felnőttnek…

Tovább

Egymást tükröző (rém)álomvilágok (Lovecraft és Johnson quest-regényei)

Közvetlenül egymás után olvastam H. P. Lovecraft és Kij Johnson álomutazás-regényét, és másnak is tudom javasolni a módszert. Az egyik egy érdekes-fura horrorklasszikus (ami nem is olyan rémisztő, mint elsőre gondolnánk), a másik azok közül a kortárs újrafeldolgozások közül való, amelyek a…

Tovább

Akár élő, akár halott, kinyomozzuk (William Hope Hodgson: Carnacki ​the Ghost-Finder)

A magyar változat címe: Carnacki, a szellemvadász. Klasszikus kísértethistóriák – vagy mégsem. Carnacki ugyanis, bár szerintem több diplomája is van ördögűzésből, azért elsősorban nyomozó. Az első kérdése mindig az, hogy nem természetes-e az ok; és csak ha Sherlock Holmes módjára kizárt minden más…

Tovább

A vásári komédia filozófiája, vagy fordítva (Peter Sloterdijk: A varázsfa)

Az, aminek a fülszöveg nevezi: szellemi kaland. Klasszikus karneváli regény egy XX. századi filozófus tollából: minden szereplőnek megvan benne a saját igazsága, és a kerek világon semmi más nem számít nekik, csak az, hogy erről az igazságról minél többet beszéljenek. Meg a szex. De a kettő…

Tovább
süti beállítások módosítása