A Hild-sorozat második kötetének végére érve (itt írtam az elsőről, de annak a bejegyzésnek az ismerete nélkül is érthetőek az alábbiak) már elég biztonsággal mondhatom, hogy nem egyszerűen jó könyvről, jó szövegről van szó.
Hanem olyan szövegről, amelyik átírja a műfaját.
Ekkora szavakkal pedig azért nem szoktam dobálózni.
Nem túlzok. Igen, Griffith sokkal nagyobb hírnevet érdemelne, mint amekkorát kap (pedig angol nyelvterületen azért elég nagy van neki így is).
Nagyon régóta tartozik már a filmművészet Michael Ende életművének egy igazán jó és sikeres adaptációval. Már önmagában az üdvözlendő, hogy próbálkoznak vele, hiszen egy-egy nemzetközi népszerűséget elérő filmváltozat mindig újra eladja a könyvet is. Az viszont már nem biztos, hogy erre a célra éppen a Momo című regény a legjobb választás.
Látom, milyen megosztó könyv ez a Goodreadsen, és mindenkit megértek. Azt is, aki eldobja azzal, hogy hülyeség, és azt is, aki díjat ad neki. Bár én az utóbbi kategóriába tartozom, megkockáztatom, hogy az előbbinek is van igaza. Nagyon jó szöveg, de a második felében (amikor már kezdtem felfogni, ki kicsoda és mit akar) többször is az volt a benyomásom, hogy ezt szükségtelenül bonyolították meg ilyen nagyon. Van az a pont, ameddig a többsíkú szerkezet és a késleltető effektusok hozzáadnak a szöveg értékéhez, de van az is, amettől már túlzás.
Vacilláltam az öt és a hat pont között, aztán úgy döntöttem, hogy ha
Hosszú kihagyás után folytatom a világolvasást, korábban begyűjtött szövegekkel.
Szakmai olvasás volt (hasonló műfajban fordítok); ritkán olvasok romantikust, erotikust meg pláne. Ráadásul közben jöttem rá, hogy ez egy sorozat harmadik része, aminek az első két részéről lövésem sincs.
Kevéssé ismert regénye a szerzőnek, és bár határozottan megvan a maga jelentősége, azért túlzás a másik két nagyregénnyel egy lapon említeni.* Leginkább gondolatkísérletnek tűnik ez is, ahogyan a sci-fik, csak azok (az általam ismertek legalábbis:
Hamis vízköpő, kalapácsos harangozó, oktatási célú méhkaptár, búzavirág és kőpad a határban, apró szobrok gótikus sarkokban, a háború géniuszának eredetije – és sajt és mézestészta és marhahúsos ragu. Dijonba szívesen visszamennék.
Zalka Csenge Virág évente vagy akár félévente megjelenő népmesekötetei között korábban is rendszeresen lehetett találni kifejezetten tematikus válogatásokat. A
A magyar fordítás címe: Őrült nők bálja.