Ha. Fantasyt. Írsz. Picatrix. Nélkül. Hozzá. Ne. Fogj. 
Enciklopédikus mű. Tényleg.*
De ha nem írsz fantasyt, akkor is igen hasznos és érdekes olvasmány a középkorból. Főleg a kultúrtörténeti bevezetővel és az intelligensen szellemes lábjegyzetekkel. Igaz, hogy a X. században íródott (mármint nem a lábjegyzet), de azért már bőven a reneszánszt előlegezi. A későbbi korok sok-sok gondolkodója, tudósa támaszkodott rá.

A szerző (ha minden igaz, de egyáltalán nem biztos, hogy minden igaz) spanyolországi arab tudós volt, tehát eredetileg arabul íródott a könyv, de nagyon hamar lefordították latinra, és elterjedt egész Európában. Görög és arab tudósokra hivatkozik állandóan, például sokat szerepel benne Platón és Arisztotelész (igaz, már a haláluk után írt műveikkel**), illetve az a bizonyos Geber, akiről az algebrát elnevezték. Muszlim vallású szerző írta, de rengeteg iszlám előtti hagyomány került bele a könyvbe, sőt elsősorban azok kerültek bele, időnként nem győz mosakodni a derék tudós, hogy de azt ő nem úgy gondolta.

Igen, jól tetszenek látni: ez igazi varázskönyv, igazi mágikus receptekkel. (Meg igazi utasításokkal a XXI. századi fordítóktól, hogy mit ne próbálj ki inkább.)
Minden, amit tudni akartál az állattá változásról, a kígyómarás, skorpiócsípés és bőrbetegségek gyógyításáról, a higany megszilárdításáról (!), vagy éppen az egyes bolygók és elemek hagyományos attribútumairól az ókortól a IX. századig. (De aztán még a barokk művészet is használta őket.) Arianrhod molytársnak üzenem, hogy a miskárolókés mégis kimaradt belőle. Nem is értem. Pótolandó.
Aztán minden, amit nem tudtad, hogy tudni akartál, mondjuk, hogy mivel lehet rávenni egy csirkét, hogy mindenhova kövessen, hogy lehet olyan mérgező festéket kikeverni a csillagjegyekkel való kommunikációs célokra, hogy a keverője se élje túl, illetve hogy hogy van angolul a beléndek, az egynyári szélfű és a fákból nyert ámbra.
Nem beszélve arról, amit egyáltalán nem szerettél volna tudni. Például a túl sokat tudó és emiatt nemkívánatos társak eltávolításáról az örök vadászmezőkre. Az állatok és emberek (!) különböző testrészeinek hasznosításáról. Aki a macskát bántja, a kezét letöröm!!! Esetleg arról, milyen jó univerzális ellenméreg a szárított emberi széklet vízben oldva. Hülyék kedvéért odaírták a fordítók lábjegyzetbe, hogy ugye ezt a tanácsot senki nem akarja követni. 

Valóban mindent az asztrológiának rendel alá a könyv. Nem győzi hangsúlyozni, hogy az egyes varázslatok csakis akkor működnek rendesen, ha a megfelelő bolygóállás mellett készülnek, tekintettel a bolygók mozgására, a bolygók közötti kapcsolatokra, valamint az állatövi csillagképekre is. Hasznos előtanulmánynak bizonyult Baktay Ervin könyve, mert az egyes asztrológiai szakkifejezéseket a Picatrix már ismertnek veszi. Így se mindig tudtam követni.
De azért sok minden másra is kitér, például alkímiára – nem, aranycsinálás nincs benne – ellenben a hamis arany, amelyikkel el lehet vakítani a bolondokat, az igen. Ilyenkor persze előlegezi a mai kémiát is; nem egy ma is ismert vegyületet ez a könyv ír le elsőként. (Legalábbis korábbi leírás nem maradt fenn.)
És előfordulnak benne komoly filozófiai eszmefuttatások is, a négy elem kapcsolatáról, a hét szabad művészetről és egyéb okkult és nem okkult tudományokról, de leginkább az ismeretszerzés helyes módszertanáról. Ezt a legutóbbit veszi a legkomolyabban, érthető mód. Hiszen nem egyszer, de nem is kétszer hangsúlyozza azt, hogy 1. milyen könnyű elrontani ezeket a műveleteket, és veszélybe sodorni a mágusnak önmagát és másokat, 2. milyen könnyen előfordulhat, hogy valaki gonosz célokra akarná használni ezt a könyvet. Folyamatos tanulásra, kis lépésenként való haladásra készült. Ezzel nem érdemes és nem is ajánlatos rohanni.
(Tehát speciális tanács molyoknak: Bradbury-kihívásra esszének tökéletesen megfelel.)

És hát ami a könyv legnagyobb részét kiteszi, azok a varázsszerek, amelyekkel tele lehetne főzni Perselus Piton műhelyét. Tökéletesen el vagyok bűvölve. Valami elképesztő kreativitással készült ez a könyv. Elsőre föl se lehet fogni az összes instrukciót, sőt lehet, hogy harmadikra se. És olyan hozzávalók szerepelnek benne, az ember füle kettéáll. El nem tudom képzelni, hogy minden középkori mágus műhelyében felirattal ellátott, csinos fedett csuprokban sorakozott volna a szerecsendió, a mák, a sáfrány, a tejoltó galaj, mellettük a szárított lóagy, a porított rubin, a mandragóragyökér, a medveepe, a denevérvér (ez milyen jól hangzik már) és a szamárvizelet. Nem mondjátok komolyan!

Könnyen lehet, hogy tényleg nem. A bevezető nyomatékosan figyelmeztet, hogy a könyvben levő receptek nagy része kódolva van, vagyis úgy megírva, hogy csak a beavatott értse. Pont azért, mert nagyon veszélyesek.

Azért két dologra én is figyelmeztetem a nagyérdeműt.
Az egyik, hogy a könyv írója szerint (az előző bekezdésben megfogalmazott fenntartással együtt) semmi probléma nincs abból, ha a mágus befolyásolni igyekszik embertársai érzelmeit és viselkedését. Nekem meg a bicska kinyílt a zsebemben azoktól az elég gyakori receptektől, amelyek arra készültek, hogy embereket elkábítsanak, gondolkodásukat megfordítsák, akaratuk ellenére mindenféle mocsokságra kényszerítsék őket. Ha ezek esetleg működő receptek, akkor minimum az Azkabanba lehet kerülni értük. Jogosan. Én szóltam.
A másik, hogy a fantasyíráson és a kultúrtörténeti művelődésen kívül még egyvalamire tuti kiválóan alkalmas a könyv. Idegnyugtatónak. Kipróbált recept álmatlanság ellen: 1 db olvasólámpa, 1 db kényelmes testhelyzet és 1 db Picatrix. Ne tudjátok meg, hogy én ezekbe a körmondatokba hányszor belealudtam az utóbbi három hét során. És milyen jókat aludtam! Különösen a pogány imádságok bizonyultak hatásosnak. Meg a könyv végén levő egyveleg, amelynek bekezdései egyszerűen meg sem kíséreltek összefüggő egészekké összeállni. Utána álmomban össze nem tartozó betűsorok libegtek előttem, fekete háttérrel. Csak azt sajnálom, hogy az ébredés pillanatában el is felejtettem őket, mekkora poén lett volna, ha le tudom írni. 

Egyszóval nagyon-nagyon szépen köszönöm viharmacska molytársnak ezt az ajánlást, a kolléganőmnek pedig, hogy megrendelte és elhozta nekem külföldről, és még arról is gondoskodott, hogy szeptember helyett júliusban megkapjam! Bármelyik személy egy adag csúsztatott palacsintára bármikor igényt tarthat (vagy ha nem ehet szénhidrátot, válasszon más finomat, amit megehet). Egyedül azt nem vállalom, hogy védett állat porított szívét is belesütöm. (A macskát a védett állatok közé számolom. Pont.)

* Amióta én olvastam, lefordították ám magyarra is! Idén jelenik meg. FRISSÍTÉS: Azóta se jelent meg! Nem tudom, miért halogatják. 2022 októberére ígérik. A címe ugyanez lesz. 

** Értsd: nem a saját műveikről van szó, hanem a középkorban nekik tulajdonított, az ő nevük alatt megjelentetett, Kr. e. IV. század után írt művekről. Elég sokáig bevett gyakorlat volt klasszikusok nevét álnévnek használni, hogy nagyobb tekintélye legyen a szövegnek.

Ezt 2018. augusztus 7-én írtam. 

Pontszám: 10/10