A néma istennő különleges helyet foglal el Zalka Csenge Virág hagyományos történeteket tartalmazó kötetei között. Kifejezetten felnőtteknek készült ugyanis, amire már a szellemes ajánlás is felhívja a figyelmet: „Ez a könyv felnőtteknek szól. Van benne szex, halál meg skorpiók. Néhol ugyanabban a…

A bestiárium ókori eredetű műfaj, de a középkorban vált különösen népszerűvé. Eredetileg hagyományos történetek természetfölötti képességű, emberi vagy állati alakban létező, többnyire veszélyes teremtményeit sorolta fel, erkölcsi leckék kíséretében. Ezt a kettősséget a Bestiarium Hungaricum is…

Noná, hogy Dan Simmons felbujtására fogtam hozzá ehhez is, ahogy tavaly a Hyperionhoz. Érdekes módon sokkal nehezebben sikerült közel kerülnöm hozzá; első olvasásra annyi volt a benyomásom, hogy gyönyörű, de meg ne kérdezzék, miről szólt. Pedig annyira nem bonyolult – csak hát Keats nem lenne Keats,…

Újraolvasás vége. Életem első Eliade-kötete volt annak idején. Amilyen kis rövid, zsebkönyv méretű írásocska, pont olyan óriási műveltséganyaggal van megírva. Kétszáz oldalas esszé arról, hogy hogyan gondolkodik a világról a vallásos és a nem vallásos ember. Akármelyik kategóriába tartozol,…

Óvatosan közelítettem ehhez a könyvhöz, mint úgy általában az ezotériához, de nem kellett volna.  Már az alapkoncepciója is nagyon érdekes. Abban az időszakban jelent meg, amikor már nem igyekeztek elfojtani az irracionálist a művészetben, de még nem kezdődött el a bóvlidömping. (Mondjuk, Szepes…

Globális felmelegedés, olvad a sarki jég, útjukat vesztik az áramlatok – hát csoda, ha az ember belekezd a Gilgames-eposzba meg az Átváltozásokba? Különösen, ha művészi előadásban hallgathatja meg őket, és még az értelmezésükhöz is segítséget kap.  Négynapos fesztivállal ünnepelte az ELTE…

We have a Hulk.  Némiképp rendhagyó bejegyzés következik. Főleg azért, mert több kérdést nyitva fogok hagyni. Nagyon fogok örülni a válaszoknak.   Egy időben elég sok szuperhősfilmet néztem, aztán olyan hét-nyolc éve leálltam. Most próbálom pótolni a lemaradást, és szembesülök azzal, hogy milyen…

Lukianosz összes műveit olvastam január-februárban, mindennap egy kicsit. Találtam ebben a két kötetben jócskán olyan szöveget, amely semmit nem jelentett a számomra, de legalább ugyanannyiszor el is indították az agyamat. Itt olvasható, amit róluk írtam. Három dialógusa külön is megjelent, azokat…

Lukianoszt olvasok.  Három egymást követő szöveget a gyűjteményes kiadásban: „Párbeszéd Kronosszal”, „Kronoszolón” és „Levelezés Kronosszal”.  Ki ez a Kronosz, hogy ennyit kell foglalkozni vele? Hát ki lenne más, mint az idő. Mármint annak az istene a görög mitológiában. Valaha az egész világ ura…

Lukianoszt olvasok.  Amikor annak idején belekezdtem, minden jel arra mutatott, hogy igen vagány íróval lesz dolgom, aki komolyan veszi a nevetést, és nem ijed meg egy kis (nagy) világfelfordulástól. Az olyat szeretem.  Aki megnézi róla írt korábbi bejegyzéseimet, láthatja, hogy ez elég sokszor…