Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Lengyelországért mindent, csak türelmet nem (Adam Mickiewicz: Pan Tadeus vagy az utolsó birtokbafoglalás Litvániában)

2020. március 21. - Timár_Krisztina

2019 utolsó befejezett olvasása. Egyetemista koromban kellett volna, de akkor kimaradt a szórásból. Egyszer mintha a filmváltozatot is elkezdtem volna nézni, de pár perc után meguntam. Azt is tudom, hogy miért. Ma sokkal kevésbé unnám. Meg is fogom nézni. Az a fajta könyv ez, amelyiknek nem a fő…

Tovább

Hogy mit ettek ezen kétszáz éve? (George Gordon Noël Byron: Childe Harold's Pilgrimage)

A pontozás a szokásos átlagolásom eredménye: a megírás minősége tíz pont, az élmény maximum hat.Két okból fogtam bele.Gimnazista-egyetemista koromban nemcsak tetszett, hanem nagyon komoly hatással is volt rám az angol romantika irodalma. Nem túlzás azt állítani, hogy a személyiségem, az életem…

Tovább

Monaco. Kultúrateremtés felsőfokon (Louis Notari: A Legenda de Santa Devota / La Légende de Sainte Dévote)

A monacói irodalom első klasszikusa, 1927-ből. És megvan nekem itthon.* :) Kétnyelvű, szóval szabadon bámulhatom a monacói nyelvet,** de nem vagyok fordítóra szorulva, a másik oldalon mindenütt ott a francia fordítás. Alcíme az lehetne, hogy „minden, amit tudni akartál Monacóról, de senkitől nem…

Tovább

Ki mondta, hogy a címszereplőről kell szólnia? (Arany János: Bolond Istók)

Újraolvasás vége. El nem mondhatom, mennyire büszke vagyok magamra, hogy az én öt csillagomtól mászott fel a Molyon 74%-ról 75%-ra ez a kicsi csoda. Megértek mindenkit, aki lecsillagozza/lepontozza: ehhez nem elég a türelem. Ehhez vadonatúj olvasási stratégiát kell kidolgozni. Mindenekelőtt…

Tovább

Nyár és kora tél, fény és köd (Arany János: Toldi / Toldi estéje)

Újraolvasás vége.Tudta, hogy mit csinál, aki úgy döntött, hogy ezt a két művet egy kötetben adja ki. Így érdemes. Egymással szemben a nyár és a kora tél, a fiatalság és az öregség, a fény és a köd, az életbe induló és a halálba térő Toldi.* Ismétlik és variálják ugyanazokat a motívumokat: mindent…

Tovább

A romantika alapszíne a fekete (Petőfi Sándor: Az apostol)

Boldogult úrfikoromban többször is olvastam ezt a feketénél is feketébb históriát. Lehet nyugodtan: kb. egy órába telik az elolvasása, haladós szöveg, egynémely sorai meg is tudnak ragadni az ember fejében. A szőlőszemes nagymonológért persze rajongtam, mivel romantikus voltam én is, jól fejlett…

Tovább

Összevissza kínzott, halhatatlan hexameterek (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa)

Újraolvasás vége. Annyira nem volt jó, mint boldogult úrfikoromban, amikor szétröhögtem rajta magam. Főleg azért nem volt most annyira jó, mert a poénok felét már tudom kívülről, főleg ami az első énekeket illeti.* De mégis jó volt, mert azért most is tudtam értékelni a humorát, és – életem…

Tovább

Vietnam. A tökéletes műalkotásért szenvedni kell (Nguyễn Du: Kiều története)

Ez de fura könyv. Klasszikus vietnami verses regény 1820-ból: szerelem, kaland, némi vér, sok szenvedés, konfucianizmus meg buddhizmus, és elég sűrűn kelti azt a benyomást, mintha Nguyen mester sok-sok haikut gyúrt volna össze, gyúrta-gyúrta, addig, hogy végül cselekményük lett. Tandori előtt…

Tovább

A provanszál kultúra feltámasztója (Frederi Mistral: Mirèio)

Tömény gyönyörűség. Nobel-díjával együtt elfeledett provanszál szerző klasszikus elbeszélő költeménye (verses regénye), XX. század eleji magyar fordításban, szecessziós kiadásban, amelyen nem fogott az idő. El lehet képzelni.  A cselekmény, az faék-egyszerű. Igaz, a végétől kicsit meglepődtem, de…

Tovább
süti beállítások módosítása