„(…) szolgálók gyámolitották [Héphaisztoszt];drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők.Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak,és őket munkára az égilakók tanitották.Most mellette serénykedtek (…)”(Homérosz: Íliász, XVIII. ének, 17–21. sor) Hát szóval sok mindent kinéztem Héphaisztoszból,…
Inkább nem pontozom. Vessetek a mókusok elé. Azt hittem, olyan élmény lesz, mint a múltkor a Széphajú Khariszok tánca, de egész más élmény lett. Az a kötet a közelembe jött, ez távol maradt. Azt gátlás nélkül mertem pontozni, ezt nem merem. Időtlen méltóság van benne, több, mint kétezer-ötszáz éves…