Egy százhetven éves fogalom, amellyel nemcsak koránál, hanem eredeténél és kiterjedt hatásánál fogva is számolni kell. Hamvas Bélától Martin Luther Kingen keresztül Mahátma Gandhiig elég sokan beszéltek és tettek azért, hogy komolyan vegyék. Angol szakos egyetemista koromban vizsgáztam a…

Ismételten sikerült egy kötetre való szöveget és festményt (montázst?) szereznem a Csendes-óceán térségéből. Ismételten az a helyzet állt elő, hogy az utóbbiakat sokkal nagyobbra tudom értékelni, mint az előbbieket;* ami nem jelenti azt, hogy az előbbiek érték nélkül valók, sőt.  Azt már a…

Ez is azok közé a könyvek közé tartozik, amelyekről nem is hallottam volna, ha nem kezdek el az iskolai munkámhoz századfordulós novellásköteteket keresni. Bródy Sándort olvastattak velem egyetemista koromban, Czóbel Minkáról is hallottam (bár nem novellaírói minőségében), de az újonnan felfedezett…

Réges-régen ideje volt már ennek az antológiának. Ahogy az előszó írja: be kellett bizonyítani a nagyvilág számára is, a saját maguk számára is, hogy a mikronéziai kultúráknak hangjuk is van. Nemcsak európai antropológusok által összegyűjthető népköltéseik (nem mintha azok nem lennének fontosak),…

Nobel-díjas író évekig érlelt, éppen hogy befejezett, posztumusz megjelent műve. Régóta kerülgetem már. Még világolvasásom kezdetekor találtam rá a szerzőre, sikerült is gyorsan kifogni az ő méltán elismert monumentális történelmi regényét, új és díjnyertes fordításban. (Itt írtam róla.) Azt már…

Ismét egy kiváló befektetés, amelyről nem is tudnék, ha nem fogtam volna bele a világolvasásba. A fészkes fene gondolta, hogy egy tongai-fidzsi nemzetiségű író életmű-válogatásában ennyi mindent találok, amihez nekem konkrétan és bármely európai embernek általánosságban közvetlen köze lehet. Arról…

Ez a könyv megint az a fajta, amelyet olvasva a legcsekélyebb mértékben se érdekel, igaza van-e az írójának. Énfelőlem találkozhatott David-Néel Tibetben jakká változó novíciussal, kengurusebességgel haladó szerzetessel, nyolc hónapot étlen-szomjan-fagyban kibíró aszkétával és annyi elméből…

Na, ilyenből kéne még nagyon, de nagyon sok. Joggal merül föl a kérdés, hogy jövök én az olasz misztikához. A válasz: sehogy. Az általában vett misztikához, ahhoz annál inkább. Mármint ha a köznapi szóhasználatnál jóval szűkebb értelemben vesszük, és az isteni jelenlétnek a földi életben való…

Ezért tanultam franciául.* Ezért magoltam a szabályokat, írtam ki a szavakat, ismételgettem jelentéseket és vonzatokat még szilvalekvár-kavarás közben is.** Pont ezért. El nem tudom mondani, milyen érzés úgy olvasni Rousseau-t eredetiben, hogy értem, amit olvasok. Hogy részem van valamiben, ami…

Történész írta, történetírói módszereket (is) bevetve, mégsem nevezném feltétlenül történetírói munkának, inkább „variációk egy témára”-esszésorozatnak. De ez semmit nem von le az értékéből, sem a használhatóságából, sőt még hozzátesz, lentebb részletezett okokból. Nem is csak történészek…