Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Bicska Maxi és a többiek könyvben és a Szigligeti Színházban (Bertolt Brecht: Koldusopera)

2023. március 31. - Timár_Krisztina

Persze, hogy a Cápa-dalt ismertem belőle először, mégpedig Márkus László zseniális előadásában. Még bakeliten is megvan itthon.* Napok óta dallamtapadásom van tőle. Számomra ez a sláger az egész darab sűrítménye: muszáj rajta mosolyogni, sőt, pillanatokra még szurkol is az ember Bicska Maxinak, de…

Tovább

Empátia a legyőzötteknek (Aiszkhülosz: Perzsák)

Újraolvasás vége.  Régen olvastam utoljára Aiszkhüloszt, el is felejtettem, hogy milyen furcsa. Ez a konkrét darab attól különleges, hogy egy olyan csatáról szól, amelyet a görögök nyertek meg, viszont az ellenség nézőpontjából íródott. Nem a diadal áll a középpontban tehát, hanem a veszteség…

Tovább

Példázat a mindenkit összeroppantó hatalomról (Székely János: Caligula helytartója)

Újraolvasás vége. De jó lenne egyszer színpadon látni. Levegőt alig kapnék.  Adj az átlagos, illetve az átlagosnál tisztességesebb és szelídebb ember kezébe hatalmat, aztán nézd végig, ahogy cselekedeteiben pontosan azzá a zsarnokká válik, akit a legmélyebben megvet. Pech, hogy közben megmarad a…

Tovább

Az eszményi vezető életre kel (William Shakespeare: Henry V)

Nincs Agincourt Shakespeare nélkül. Amikor Keegan könyvében láthattam, hogyan nézett ki a közkatonák számára egy késő középkori csata, már tudtam, hogy ezt a drámát nem úszom meg. Nem mondom, hogy folttalan élvezet, de nagyon érdekes figyelni, hogy hogyan oldották meg egy csupasz színpadon, függöny,…

Tovább

Megőrzés és megújítás (Antigoné a Szigligeti Színházban)

Merész vállalkozásba fogott a Szolnoki Szigligeti Színház, amikor műsorra tűzött egy antik drámát. Középiskolai kötelező olvasmányként csábíthatja a főleg diákokból álló közönséget, hogy könnyebbé teszi egy régi és nehéz szöveg befogadását. A kötelező jelleg viszont taszító is lehet. Hajdú László…

Tovább

Különleges alkotói nyelvet fordítani bátor vállalkozás (Nádasdy Ádám és a Bánk bán)

Ez az írás 2020. július 2-án jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet.  Ez a bejegyzés Nádasdy Ádám fordításáról szól. Irodalmi szempontból itt írtam a műről. Katona József Bánk bánjának komoly érzelmi értéke, sőt identitásképző…

Tovább

A színe véres konfliktus, a fonákja kocsmázás (William Shakespeare: Henry IV)

Shakespeare királydrámái közül nagyon keveset ismerek, pedig nagy részük a rózsák háborújának idején játszódik, az pedig annyira érdekelt, hogy majdnem történelem szakos lettem tőle.* Vagy talán éppen azért. Ha az ember hozzávetőlegesen ismeri a történelmi hátteret, akkor hol marad a feszültség?…

Tovább

A magyar Varázsfuvola – népmesék, mítoszok, filozófiák (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Újraolvasás vége. Följebb pontozni már nem tudom. Filozofikus mese, a legjobb fajtából. Túlzás nélkül hívható úgy, hogy a magyar Varázsfuvola. Vörösmarty a Mozart-operáéhoz hasonló alapokra építette fel a maga drámáját, magyar népmesék elemeiből, a romantika nyelvén. Már csak a két központi pár…

Tovább

Példázat a diktatúráról és a követhetetlen hatalomról (Sütő András: A szuzai menyegző)

Újraolvasás vége. Na, ez tényleg nagyot üt. Anno huszonévesen is fölfogtam, hogy itt nem kétezer-háromszáz éves, hanem nagyon is aktuális eseményekről van szó, de ennyit, mint most, biztos nem értettem meg belőle. Az pedig egész biztos, hogy többedik olvasásra is marad benne „anyag”. Sajnos…

Tovább

Gyönyörű szimbólumok, nyomasztó nevetés (Tamási Áron: Énekes madár)

Újraolvasás vége. Egyszer vizsgára kellett olvasni. Azóta ennek is lejjebb ment az ázsiója két ponttal, sajna… Elhiszem én, hogy korszakos jelentőségű mű, és százszor inkább ez, mint egynémely népszínművek, amelyeket most nem nevezek meg – de ha nem volnék magyar szakos, és nem tanultam volna meg…

Tovább
süti beállítások módosítása