Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Megőrzés és megújítás (Antigoné a Szigligeti Színházban)

2022. május 18. - Timár_Krisztina

dsc_5485.jpg

Merész vállalkozásba fogott a Szolnoki Szigligeti Színház, amikor műsorra tűzött egy antik drámát. Középiskolai kötelező olvasmányként csábíthatja a főleg diákokból álló közönséget, hogy könnyebbé teszi egy régi és nehéz szöveg befogadását. A kötelező jelleg viszont taszító is lehet. Hajdú László rendezése mégis kezdettől fogva teltházzal fut. 

Ami a színpadképet illeti, teljesen megfelel az iskolásoknak tett ígéretnek. Egyszerre antik és modern: éppen annyit tart meg a klasszikus elemekből, hogy valóban érthetővé tegye az ókori görög színházat, és éppen annyira újítja meg őket, hogy a mai közönség számára érdekesnek hasson. A megoldások egy részét természetesen a kényszer szülte – mégiscsak egy raktárhelyiségből alakították ki annak idején a Szín-Mű-Helyt –, de a kényszer a kreativitást hozta ki az alkotókból. 

Az előadásról írt kritikám a KULTeren olvasható. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet.

Fotó: László Róbert.

Marshall-szigetek. Körök és identitások (Kathy Jetñil-Kijiner: Iep ​Jāltok)

jetnil-kijiner.jpgÉletem egyik legjobb döntése volt a világolvasásba belefogni annak idején. Olyan, mintha kirándulnék, de úgy, hogy nem a turistáknak fenntartott helyeket látom, hanem Jacques bácsival vagy Danuta nénivel vagy a kis Fenggel arról, hogy milyen volt a narancstermés, vagy hogy meglett-e a tegnap elveszett kutyája. Kathy Jetñil-Kijiner első és egyelőre egyetlen verseskötete mintha pontosan arra készült volna, hogy világolvasásokba illesszék. Arra való, hogy arcokat és hangokat adjon annak a területnek, amely a világ túlnyomó részének számára pusztán statisztikai adat, ha tudnak róla egyáltalán. 

Tovább

Távolról szemlélt történetek (Stian Skald Avalantia-sorozata)

skald_1.jpgMivel egy cselekményében összefüggő sorozat két elkészült kötetéről van szó, egyetlen bejegyzésben fogom értékelni őket. Elsőként pedig arra figyelmeztetem olvasóimat, hogy hiába fantasy mindkét regény, egyiknek sem én vagyok a célcsoportja. Ezért nem is pontozom egyiket sem. 

Azt már többen leírták előttem, hogy mind a borító, mind a szöveg (nem beszélve a szerző nevéről) a kilencvenes évek fantasyjeit idézi. A címkéket utólag néztem meg, és meglep, hogy nem találom köztük azt, hogy „ifjúsági” – szerintem egy-két apróság kivételével minden további nélkül beleférne ebbe a kategóriába mindkét kisregény. Küldetésre induló csapat, amelybe szándékán kívül bekerül a főszereplő is, hogy aztán kaland kaland hátán következzen, jó sok izgalommal és klasszikus klisével (titokzatos térkép, még titokzatosabb ereklye, föld alatti járat, repülés, térkapu, hibrid fajok stb.). Aki ezeknek a halmozását szereti, nem fog csalódni, ráadásul mindkét kötet függővéggel zárul, hogy a folytatást is izgatottan várja az ember. 

Tovább

Apokalipszis tegnap (Joseph Conrad: Heart of Darkness)

conrad_heart.jpgÚjraolvasás vége. 

A magyar fordítás címe: „A sötétség mélyén”. Mint regény nem vált közismertté nálunk, a történet viszont ismerős lehet, mert ez alapján készült az Apokalipszis most című film. 

Persze Coppola a cselekmény idejét a XIX. század utolsó évtizedéből a hatvanas évekbe helyezte, terét a Kongó vidékéről Vietnamba, háttérnek az elefántcsont-kereskedelem helyett a háborút tette meg, és az egyik főszereplő nevét is megváltoztatta. És én, aki oly háklis vagyok az adaptációk hűségére, hogy egyes Jókai-filmeket gyerekkorom óta nem bírok végignézni, ezeket a Coppola-féle variálásokat a világ legtermészetesebb dolgaként fogadom. Mert variálhatott akármit és akármennyit, mégis sikerült neki (egyetlen elem kivételével*) gyakorlatilag a teljes regényt filmre vinni, a megfoghatatlan hangulatával együtt.

Tovább

Odaértett olvasó kritikája A látszat mestereiről

14435375_179673895773909_7829531784298843386_o_1.jpgAz anya, a lány és a női lélek – meg a karneváli kultúra egy igazi urban folk fantasyban (A látszat mesterei)

Itt is van egy sötét tónus az elbeszélésben. De itt van mellette egy olyanfajta derűs, humoros szemlélet, ami tulajdonképpen a karneváli kultúra sajátja, a rettegés, a félelem feletti győzedelmeskedés eszköze, és mint ilyen, nélkülözhetetlen eleme A látszat mesterei világának. Ezt a típusú elbeszélést nagyon nehéz hitelesen megvalósítani. Kivételes érzék és/vagy tapasztalat kell hozzá, hogy a fenyegetettség érzése és a humor egyszerre legyen jelen a szövegben, ne pedig ingázva, ingadozva, éles váltásokkal. Ha sikerül (és A látszat mestereiben sikerült), akkor az eredmény különleges hangulatú, és így az olvasóban különleges hatást kiváltó elbeszélés lesz.”

 

Az teljes szövegért kattints a linkre.

Nekünk Salamis kell! (Bélyácz Katalin: A salamisi csata emlékezete)

belyacz_salam.jpgSzokatlan vegyüléke ez a könyv történelemnek és műértelmezésnek; legalább kétféle humán tudomány módszereit alkalmazza. Lehet, hogy a mai tudományos élet gyakran mutat fel hasonlót; engem minősít, hogy soha nem találkoztam még vele. Ettől azonban nemhogy elment volna a kedvem a kötettől: még inkább elkezdett érdekelni. 

A kétféle tudományág és látásmód úgy függ össze egymással, hogy Bélyáczot elsősorban nem a történelmi események érdeklik (ettől még természetesen aprólékos gonddal néz utána mindegyiknek), hanem azoknak a hatása az emberi gondolkodásra, illetve annak a gondolkodásnak a lenyomata a művészetekben. Pont az, ami engem is nagyon érdekel, ezért szerettem volna mindenképpen megszerezni.

Tovább

Mesei-mitikus hősök eposzi háttérrel (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)

jokai_koszivu.jpgÚjraolvasás vége. 

Fura érzés felnőttként újra látni ezt a történetet. Önkéntelenül felidézni a gyerekkori olvasásokból maradt emlékeket, hozzáadni az eltelt évek tapasztalatait, egyszerre beleélni magam az eseményekbe, és átértelmezni azokat. 

Egyetemista koromban jöttem rá, hogy ennek a történetnek több köze van az eposz műfajához, mint a regényéhez. (Azóta készülök az újraolvasásra, aztán ez a súlyos-szörnyű március hozta meg az alkalmat és az ötletet.) Több itt a mitológiai alak, mint a földi ember; még szerencse, hogy az előbbiekből is léteznek a nagyok mellett kicsinyek, a tragikusak mellett komikusak is. Még nagyobb szerencse, hogy Móric bácsinak a kisujjában voltak mind.

Tovább

Az Odüsszeia életre kel és nevettet (Hová tűnt Odüsszeusz?)

pince_sz_hova_tunt_odusszeus_23.jpg

Minimalista-látomásos díszlettel indult, a stand up comedy stílusában elmondott, roppant műveltséganyagot átadó előadással végződött a FreeSZFE Egyesület és a budapesti Pinceszínház Hová tűnt Odüsszeusz? című közös produkciója.

Egy beavatószínházi előadássorozat első epizódját láthatta a közönség február 13-án, vasárnap délután és este. A sorozatot hétrészesre tervezik, előreláthatólag minden hónapban egy kerül majd színre, a központi kérdése pedig: miről szól itt, most, a mi számunkra az Íliász és az Odüsszeia? Az első epizód két fiatal színészt és egy egyetemi tanárt léptetett színre, hogy segítsenek megtalálni a válaszokat; a közönség pedig egyszerre szórakozott és művelődött. 

Az előadásról írt tudósításom a KULTeren olvasható. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa.

Részvét a megalázottak iránt (Bródy Sándor legszebb írásai)

brody_legszebb.jpgEbbe is azért kezdtem bele, mert iskolai munkához kellett, de aztán érdeklődésből fejeztem be. Komolyan érdemes leporolni ezeket a viszonylag keveset forgatott novellaírókat, hogy ne csak egy-egy név legyenek a tankönyvben – vagy még annyi se.* Számos tehetséges szerző alkotott a századfordulón, akiknek az emléke csak azért halványult el, mert egy csapat zseni következett utánuk, akiket ma úgy hívunk, hogy nyugatosok. Több évtizedes életműből válogatták ki ezeket a szövegeket még a harmincas években (Hatvany Lajos írta az előszót hozzájuk), téma és időszak szerint elrendezve szépen, és akárki válogatta, ügyesen csinálta, mert legalább háromnegyedük ma is könnyen olvasható. Mégpedig ingyen, a MEK-en.

Tovább

Egy klasszikus életmű ígérete (Fehér Judit: Asszonyok)

feher_asszony.jpgEz is azok közé a könyvek közé tartozik, amelyekről nem is hallottam volna, ha nem kezdek el az iskolai munkámhoz századfordulós novellásköteteket keresni. Bródy Sándort olvastattak velem egyetemista koromban, Czóbel Minkáról is hallottam (bár nem novellaírói minőségében), de az újonnan felfedezett Cholnoky Viktorról vagy Fehér Juditról egy szót se szóltak nekem. Az előbbin csodálkozom, az utóbbin nem: vén vagyok, mint az országút, mikor pedig ezzel az életművel újra foglalkozni kezdtek és kiadták, régen elvégeztem már az egyetemet. Most viszont adta magát, hogy Bródy Sándor novelláival párhuzamosan olvassam a felesége könyvét is.*

Tovább
süti beállítások módosítása