Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Ahol a határok megnyílnak, ott kezdődik a történet (H. P. Lovecraft összes novellái és kisregényei)

2021. május 15. - Timár_Krisztina

lovecraft_cthulhu.jpgHogy a francba tudta azt megcsinálni ez a melankolikus-savanyú képű, karótnyelt figura abban a rövidke földi életében, hogy a rasszista, soviniszta, mindenfób zártságot sugárzó írásai abszolút kompatibilisek legyenek a XXI. századdal? Hogy újraolvashatókká, sőt folytathatókká is váljanak? Ehhez nem elég jól írni tudni. (Márpedig ő tudott.) Ehhez nem elég talán még az a következetesen és hatásosan felépített magánmitológiája se, amelyikért annyi ismerősöm rajong, és minden második héten szembejön a közösségi oldalakon, hogy már valósággal röstellem, ha én nem tudom, melyik név/szállóige pontosan honnan való. (Most már tudni fogom.) Mitől olyan vagányak ezek a szövegek? No és mit adhatnak személy szerint nekem, akinek az identitásának a tipikus Lovecraft-főhősökétől számított távolsága a Makó meg a Jeruzsálem esetét idézi? 

Irtó sokat. De lássuk sorjában. Először is azt az identitást. 

Tovább

Laosz. Életképek a XX. századi Délkelet-Ázsiából (Outhine Bounyavong: Mother's Beloved)

bounyavong_mother.jpgVegyes érzésekkel fogadtam ezeket a novellákat.

Világolvasásra minden szempontból teljesen alkalmas kiadvány. Nemcsak a szerző életművéből ad válogatást, hanem egy kor és kultúra lenyomatát is őrzi. Van kettő darab igen informatív előszava, amelyek közül az első egy kis történelmi és irodalomtörténeti gyorstalpaló Délkelet-Ázsiáról a középkortól napjainkig, a másodikat meg utószóként tessék olvasni, mert nemcsak a szerzőről szól, hanem a novellákról is, és spoileres. Valamint vannak minden novella után végjegyzetek, amelyek megmagyarázzák a helyi kifejezéseket, megadják a kulturális hátteret.* Kapunk egy kis ízelítőt a lao nyelvből, illetve – mivel kétnyelvű a kötet – még inkább az ő sormintaszerűen gyönyörű írott változatából, amelyből ugyan én egy kukkot se értek, de annyira jó elnézegetni.** Ráadásul kézbe fogni is kellemes, sok olvasást kibír, és még az illata is jó. 

Csak hát maguk a novellák. 

Tovább

Szamoa. Két család és két családi átok (Sia Figiel: They Who Do Not Grieve)

figiel_grieve.jpgMint emlegetni szoktam: amikor az ember világolvasást tart, és nagyon egzotikus nemzetek irodalmában kutakodik, akkor nem válogathat sokat a műfajok és stílusok között, hanem örül, hogy egyáltalán hozzáférhetőt talált. Ha pedig mégis útjába kerül egy történelmi és/vagy családregény, esetleg mágikus realista beütéssel és mitológiával és néprajzzal, akkor örül, mint majom a farkának. 

Hát én most örülhetek, mint majom a farkának. Pedig a csendes-óceáni kultúrák a jelek szerint nem bővelkednek olyan alkotókban, akik írnak. Énekeseik, mesemondóik persze vannak, a szóbeli történelemhagyományozást sem felejtették még el, ez pedig mind nagyszerű dolog, csak egy magyarországi világolvasó sajnos nem sok mindent tud kezdeni vele. Szamoa azonban kivételnek tűnik. Övék először is az óceániai irodalom egyik nagy öregje, az 1939-ben született Albert Wendt, akinek a családregénye rég a bakancslistámon van. Nemcsak íróként, hanem szerkesztőként és oktatóként is működött; gondolom, ő is segített kinevelni a következő generációkat, köztük Sia Figielt. Aki szépen odalépett a nagy öreg nyomdokaiba, és megírta a maga családregényét, XXI. századi módra. Amíg ilyen alkotóik vannak, nem kell aggódniuk. 

Tovább

A konzervativizmus víziója (John Milton: Paradise Lost)

milton_lost.jpgTeljesen megértem, hogy miért vannak olyan nagyon oda érte az angolok, ezúttal még sincs bennem olyan irigység, mint pl. Shakespeare olvasásakor, hogy ezt miért nem magyar költő írta. Nagyszerű mű, megérdemel minden figyelmet, méltán lett klasszikus, de maradjon minél távolabb. A teológiájával meg a politikaelméletével együtt. Egész jól elvagyok én a magam hitével a továbbiakban is. Néha vannak vele konfliktusaim, de azok kibírhatók. 

Ez a tizenkét énekes eposz ugyanis nem egyszerűen a bibliai történet(ek) dramatizált változata. Ez a mindenféle értelemben vett konzervativizmus víziója. Függetlenül attól, hogy holtbiztos akárhány olyan konzervatívot lehetne találni, aki nem értene egyet vele minden elemében. 

Tovább

Intelligens szembefordulás a korral (Lukianosz összes művei)

lukianosz_egesz.jpgLukianosz összes műveit olvastam január-februárban, mindennap egy kicsit.

Találtam ebben a két kötetben jócskán olyan szöveget, amely semmit nem jelentett a számomra, de legalább ugyanannyiszor el is indították az agyamat. Itt olvasható, amit róluk írtam. Három dialógusa külön is megjelent, azokat olvastam Szíriához még a világolvasásom elején. Most pedig megpróbálok összegezni. 

Tovább

Háromezer évvel ezelőtt, Óceániában (Jean Mariotti: Takata ​d'Aïmos)

mariotti.jpgÚj-Kaledónia irodalma: megvan. 

Eredetileg puszta kíváncsiságból (és részben hálából) vettem meg „az első kanak regényt”. Azt sose gondoltam volna, hogy H. P. Lovecraft miatt fogom ténylegesen kézbe venni. Ahogy folyamatosan olvasom újra az elbeszéléseit és kisregényeit, sorra került több olyan szövege is, amelyekben az aktuális rosszindulatú mitológiai lény Óceániából, konkrétan Új-Kaledónia környékéről kerül Amerikába, és felbukkannak a sziget őslakói, a kanakok is. Nem feltétlenül kellett ennek azt jelentenie, hogy utána is nézett a helyi mítoszoknak, nem is biztos, hogy szüksége volt rá – de mivel úgy gondoltam, módomban áll ellenőrizni egy kicsit a hátteret, megszakítottam Lovecraftot Mariottival. Amúgy is kortársak voltak, Mariotti regénye nem sokkal korábban jelent meg, mint a „The Shadow over Innsmouth”, ráadásul a rövidsége is vonzó.

Tovább

Nehogy Sárszegen végezd (Kosztolányi Dezső: Pacsirta)

kosztolanyi_pacsirta.jpgÚjraolvasás vége. 

Kevesen tudnak ennyit arról, hogy hogyan működik az emberi lélek, és még kevesebben tudják ilyen pontosan megtalálni hozzá a szavakat. Szerencse, hogy ilyen rövid, különben sokkal rosszabbul esne elolvasni. Mert ez a gyönyörű cím igen-igen szomorú és igazságtalan történetet takar. 

Tovább

Amikor a farkasember és Holle anyó történelmi alakká válik (Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Német ​mondák)

covers_56782.jpg...és akkor tényleg az egész Grimm-életmű megvan magyarul. Köszönhetően Adamik Lajosnak és Márton Lászlónak, ahogy a népmesék egyik és másik kötete esetében is. 

Ez a kötet hasonló koncepció alapján készült, mint a népmesegyűjtemény: a testvérek romantika kori gondolkodók módjára abból indultak ki, hogy múlt és jelen között szerves kapcsolat van, csak meg kell találniuk („kell”, mert ez a nemzet érdeke – ekkor volt születőben a nemzettudat), ezt a kapcsolatot a hagyomány jelenti, a hagyományt pedig az úgynevezett „nép” hordozza, bármit értsünk is a fogalom alatt. Ezúttal azonban nem népmeséket kerestek, mivel arra voltak kíváncsiak, milyen lenyomatot hagyott a történelem a nép gondolkodásában, melyik eseményt hogyan őrizték meg, illetve melyik jelenbeli jelenséget hogyan magyarázták a helyiek. 

Tovább

Embert próbáló ifjúsági fantasy (Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala)

covers_549739.jpgEz az írás 2021. március 18-án jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet. 

Számos olvasó fejében él az a (tév)képzet, hogy ami ifjúsági, annak egyszerűnek kell lennie. Könnyen emészthetőnek, nyíltan vagy bújtatottan didaktikusnak, átlátszóan könnyű nyelvezetűnek. Meg is van ennek a létjogosultsága, léteznek így felépülő ifjúsági művek, nagyon jók is. Hogy azonban nem szükségszerűen épülnek fel így, arra kiváló példa Huszti Gergely fantasyje. A Mesteralvók hajnala mind cselekményében, mind világábrázolásában, mind stílusában kihívások elé állítja olvasóit, de érdemes megküzdeni érte.

A cselekmény három szálon fut. Sorra fellép a három nézőpontszereplő, sajátos módon mind jelen idejű elbeszélésmódot alkalmazva. Ettől és a sűrűn előforduló párbeszédektől dráma-, jobban mondva filmszerűvé válik a regény, amire az is ráerősít, hogy a szabályos ritmusban egymást váltó szálak filmtechnikára emlékeztető vágásokkal kapcsolódnak. Természetesen minden fejezet függővéggel is zárul, ezért aztán ajánlott akkor belefogni az olvasásba, ha az embernek éppen az átlagosnál hosszabb szabadidő áll rendelkezésére. Annál is inkább, mert mindhárom elbeszélő számít az olvasó intenzív figyelmére; jócskán elejtegetnek sok apró célzást a regény elején, amelyek majd a végéről visszatekintve nyerik el a jelentésüket – ha még emlékszik rájuk az olvasó. Addigra a történetszálak is közelíteni kezdenek egymás felé. Eleinte csak egy-két közös motívum köti össze őket, aztán, kicsit krimiszerűen, szaporodni kezdenek a kapcsolódási pontokra utaló jelek, végül pedig úgy kerül az olvasó kezébe a megoldás, hogy közben a duológia második része is előkészítést kap. Vannak részletek és szereplők, amelyek-akik még nem találták meg a helyüket, remélhetőleg erre a későbbiekben sor kerül.

http://www.barkaonline.hu/futtyoges-es-nahatozas/7593-timar-krisztina--embert-probalo-ifjusagi-fantasy

Mi is az az ünnep? Az Idő visszajön a nyugdíjból (Kronoszról és Kronosszal háromféleképpen)

822637_full-time-quotes-the-golden-age-cronus-cronus-leader-of-the-titans-and-father-of-zeus-kronos-god-of.jpgLukianoszt olvasok. 

Három egymást követő szöveget a gyűjteményes kiadásban: „Párbeszéd Kronosszal”, „Kronoszolón” és „Levelezés Kronosszal”. 

Ki ez a Kronosz, hogy ennyit kell foglalkozni vele? Hát ki lenne más, mint az idő. Mármint annak az istene a görög mitológiában. Valaha az egész világ ura volt, Lukianosz jelenében már csak hét napig uralkodhat, de azt a hét napot minden évben megkapja. Mindig akkor, amikor a legnagyobb változás történik, életre kel, ami elmúlt. Ez az ünnep.

Tovább
süti beállítások módosítása