A IV. Henrik, pontosabban a két azonos című darab közül az első számomra igen kedves. Nem volt kérdés, hogy amikor megtudtam, hogy az Örkény Színházban előadták, és az előadásról színházi felvétel készült, akkor onnantól kezdve lesben fogok állni az interneten, várva az alkalmat, amikor streamelik és láthatom. Tegnap este eljött. Jelzem, ma (vasárnap) estig még más is megnézheti. Pedagógusként pedig külön örülök annak, hogy tanári segédanyagot is feltöltöttek hozzá a színház honlapjára, „életközeli” kérdésekkel, eljátszható jelenetekkel, egyéb feladatokkal, sok-sok segítő jegyzettel.
Lehet is egy ilyen előadást közel vinni a középiskolásokhoz. Együtt van benne minden, ami bárkit érdekelhet, akinek a számára éppen most kezd megnyílni a világ: családi problémák, politikai konfliktusok, no meg a bűnözésig vitt züllés. Mivel két szinten, két nagyon különböző világban játszódik a IV. Henrik – az egyik a közéleti szereplők, a másik a csavargók és kocsmatöltelékek szintje –, legalább kétféle arcát mutathatja meg az embernek. Meg a színésznek is. De az már a rendező, Mácsai Pál koncepcióján múlik (erről lentebb). A fordító, Nádasdy Ádám pedig vigyázott arra, hogy a darab nyelve még akkor is érthető maradjon a mai ember számára, ha történetesen magasztos ötös jambusokban szól. Hát még akkor, ha földközeli, ha mulatságos, ha obszcén, ha sértő.* Ha pedig még hozzátesszük, hogy Izsák Lili és Benedek Mari munkájának köszönhetően minden díszletelem (voltaképpen inkább kellék) és minden jelmez a XXI. századból való, akkor végképp nem marad semmi, ami eltávolíthatná a darabot akár a kamasz, akár a felnőtt közönségtől.