Fél éven keresztül voltál állandó társam, te monstrum. Június huszadikán kezdtelek el, és ezt a dátumot álmomból fölköltve is megmondtam volna már a vége felé, amikor azt számoltam, hány oldalt tudok egy nap elolvasni belőled úgy, hogy én egyébként közben dolgozom. Június huszadika óta napi…

Első olvasásom volt a lett irodalomból. Rajongásom kezdete. Ahogy a fülszöveg mondja, a kötet minden meséje „ötvözete a népmesei szimbolikának és a korabeli irodalmi szimbolizmus elemeinek.” És a jó „nem a népmesék játékszabályai szerint győzedelmeskedik.” Annyira, hogy időnként nem is győz. Itt…

Igen, nehéz olvasmány. Igen, nagyon megdolgoztatja az ember agyát. Igen, pont ez a jó benne. Olyan érzés olvasni, mintha beleeresztenének egy krimibe, ahol nekem kell kinyomozni nemcsak azt, hogy ki a gyilkos, hanem még azt is, hogy ki kinek a kicsodája, illetve kicsodája nem. Ajánlom mindazoknak,…

Nem akármilyen élmény Stein Aurélt olvasni. Igazi kalandos utazás, csak azt sajnálom, hogy a Verne-korszakomban még nem volt hozzáférhető a számomra. Gyalog és lóháton, teherhordó tevékkel vagy szamarakkal végigjárni Belső-Ázsiát és Észak-Indiát. Olyan helyeket, ahova még az őslakosság is csak…

Középiskolai magyartanárom legjobb döntése volt, hogy pont ezt adta fel nekünk kötelezőnek. Zseniális, fantasztikus, nincsenek rá szavak.  Egy évvel később láttam is a szolnoki színházban. Vallai Péter és Székhelyi József játszottak benne. Majd leestünk a székről a nevetéstől. Pár éve megint…

Két nemzedék által rongyosra olvasott kötet a polcomon, elmosódott borítóján (tizenöt év után vettem észre) halványan rajzolt anyóka ül, benne három-négy családtag hagyta a keze nyomát. (Az itt oldalt látható védőborító réges-rég nincs meg.) Már elég ahhoz, hogy szeressen az ember egy könyvet. Hát…

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem. Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni:…

Huszonévesen igen-igen meglepődve tudtam meg, hogy ezt a könyvet mennyien utálták/utálják az iskolában. Mivel nyomasztó. És depressziót is okoz. Megértem, aki így gondolja, de én nagyon szerettem. Semmi depresszió. Egy percig se. Talán azért, mert én ezt a regényt úgy olvastam, ahogyan a meséket…

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény. Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is. Megérte. (Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből…

Elolvasva kb. nyolcvanszor. Állapota: saláta. Gerinc: felismerhetetlen. Borító: elmosódott. Kiszolgálta édesapámat, aztán engem, aztán a húgomat. Az első fejezetek lapjai előbb megcsonkultak, aztán elengedték a kötést, aztán egyszerűen kihullottak, úgyhogy ki kellett venni a könyvet a könyvtárból,…