Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Lett népmesék szimbolista nyelven (Kārlis Skalbe: Az ​Északi Tündér)

2020. február 05. - Timár_Krisztina

skalbe.jpgElső olvasásom volt a lett irodalomból. Rajongásom kezdete.

Ahogy a fülszöveg mondja, a kötet minden meséje „ötvözete a népmesei szimbolikának és a korabeli irodalmi szimbolizmus elemeinek.” És a jó „nem a népmesék játékszabályai szerint győzedelmeskedik.” Annyira, hogy időnként nem is győz. Itt bizony akadnak bőséggel – Csáth Géza szavaival – mesék, amelyek rosszul végződnek. De azért akadnak olyanok is, amelyek jól. Pszichológusok különösen érdekes dolgokat mazsolázhatnának ki belőlük.
Ha ráeresztenének egy számítógépes statisztikát, hogy számolja ki, melyik szóból van a legtöbb a könyvben, a „hó” után az első minden bizonnyal a „föld” lenne. A szereplők annyira ragaszkodnak a földhöz, annyira bensőséges viszonyban vannak vele, hogy akad, aki fává is változik, és mély gyökeret ereszt. Nem is csoda, hiszen a legtöbbjük sorsa elég nyomorúságos, „felülről” nem nagyon várhatnak semmit. Annyira szerettem a szegény üvegárust, aki elpanaszolja a királynak, hogy elkopott az üvegvágója, nem tud újat venni, mire a király megsajnálja, neki adja a briliánsgyűrűjét, aztán elhajtat, az üveges meg csak forgatja csodálkozva a gyűrűt, hogy most mit csináljon, „gyűrűje már van, de üvegvágót hol vegyen?” :) Még a nagyváros főutcáján, még az emeleti albérleti szobában, még a börtönkonyhán játszódó mesék is földből nőttek, tele vannak virágokkal, fákkal, málnabokrokkal, rozzsal, mohával. Északi erdőkkel, hegyekkel és fennsíkokkal. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a kötetet, azt is mondanám, hogy: „földmesék”.
Van itt amúgy mindenféle mese. Van szomorú és van vidám. Van gyereknek való, van felnőttnek való, van 3-tól 133 éves korig olvasható. Van közöttük ismerős is: egy-kettő akad, amelyik kicsit mintha Andersen lenne, van egy, amelyik kicsit Grimm, sőt az egyik mese Dickens Karácsonyi énekének kiindulópontját használja fel, csak aztán máshová jut el.
De mindegyik mesében közös az, hogy nagyon-nagyon szépek. Tényleg. Életemben semmit nem olvastam korábban Skalbétól, ami nagy kár, mert tudott írni. NAGYON. Akárhol kinyitom, olyan mondatokat találok, amilyeneket lentebb is idézek, mutatóba.
Szóval lassú olvasásra való könyv, hosszú téli estékre különösen ajánlott, főleg, ha éppen szervizben van a számítógép és/vagy a tévé… 

Ezt 2014. május 17-én írtam.

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Európa, Bp., 1966. 254 oldal, Árvay János fordítása, Szántó Piroska illusztrációival

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr8115460888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása