Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Molnár Ferenc: Játék a kastélyban

2020. február 05. - Timár_Krisztina

Középiskolai magyartanárom legjobb döntése volt, hogy pont ezt adta fel nekünk kötelezőnek. Zseniális, fantasztikus, nincsenek rá szavak.  Egy évvel később láttam is a szolnoki színházban. Vallai Péter és Székhelyi József játszottak benne. Majd leestünk a székről a nevetéstől. Pár éve megint…

Tovább

Malachit és varázslat (Pavel Bazsov: Lidérc anyó kútja)

Két nemzedék által rongyosra olvasott kötet a polcomon, elmosódott borítóján (tizenöt év után vettem észre) halványan rajzolt anyóka ül, benne három-négy családtag hagyta a keze nyomát. (Az itt oldalt látható védőborító réges-rég nincs meg.) Már elég ahhoz, hogy szeressen az ember egy könyvet. Hát…

Tovább

Minden a kísérteteken múlik (Henry James: A csavar fordul egyet)

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem. Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni:…

Tovább

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Huszonévesen igen-igen meglepődve tudtam meg, hogy ezt a könyvet mennyien utálták/utálják az iskolában. Mivel nyomasztó. És depressziót is okoz. Megértem, aki így gondolja, de én nagyon szerettem. Semmi depresszió. Egy percig se. Talán azért, mert én ezt a regényt úgy olvastam, ahogyan a meséket…

Tovább

Jules Verne: Grant kapitány gyermekei

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény. Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is. Megérte. (Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből…

Tovább

Karl May: Winnetou

Elolvasva kb. nyolcvanszor. Állapota: saláta. Gerinc: felismerhetetlen. Borító: elmosódott. Kiszolgálta édesapámat, aztán engem, aztán a húgomat. Az első fejezetek lapjai előbb megcsonkultak, aztán elengedték a kötést, aztán egyszerűen kihullottak, úgyhogy ki kellett venni a könyvet a könyvtárból,…

Tovább

Felfedező szellemű gyermeklelkűeknek (Jókai Mór: Egész az északi pólusig!)

Így lehet, kérem szépen, tudományos-fantasztikus regényt írni a XIX. században úgy, hogy ne utánozzuk a Verne Gyulát (bármennyire is tiszteljük és szeretjük). Kóstoltál már bálnatejet? Hát ősgyíkmadarak barlangban jegelt húsát? Láttál már búzavirágkék jegesmedvét? Szerinted hány ezer évig tud az…

Tovább

Turai Kálmán: Libahajó

 Gyerekkoromban véletlenül került hozzám. Aztán még vagy háromszor elolvastam. Nagyon hasonlít Fekete István műveire, de nem lehetne velük összetéveszteni, mert egyedi is. A XX. század első felében játszódik, olyan vidéken, ahol sose jártam, de úgy van megírva, hogy akár az én családom története is…

Tovább

Charlotte Brontë: Villette

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél. Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem. Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre…

Tovább

Jiří Marek: Bűnözők panoptikuma

Ha valaki már az összes Agatha Christie-t és Conan Doyle-t kétszer végigolvasta, aztán még Chestertont is, és nem talál több igazán jól megírt klasszikus krimit – akkor az az ember őszintén hálás lesz Jiří Mareknek, hogy ugyanezt a színvonalat tudja nyújtani, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem…

Tovább
süti beállítások módosítása