Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Marionettszínház, sárban és mocsokban (Miroslav Krleža: Az ész határán)

2020. február 12. - Timár_Krisztina

Ez nem regény, ez marionettszínház. Szeretem a groteszket, de nem akkor, ha ilyen otromba, dróton rángatott, tátogó piros szájú fabábukkal van tele. Még akkor se, ha amúgy a könyv TÉNYLEG nagyon jól meg van írva. Mégse bántam meg, hogy elolvastam. Azt tanultam, hogy ha egy szöveget nagyon, de…

Tovább

Összerakni, ami széttört (Danilo Kiš: Kert, hamu)

„Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,Minthogyha a perc szárnyakon osonna…” Sebességet vált. Leül/fekszik, tetszés szerint. Könyvet kézbe fog. Olvas. Újraolvas. Hatodszor is újraolvas. Emlékezik. Próbálja egésszé összerakni a széttörtet, az elveszettet. Nem sikerül. Tapasztalt ember nem esik…

Tovább

Nyelvi időutazás (Lakatos Demeter: Búcsú az ifjúságtul)

Nyelvi időutazás olyan korokba, amikor a magyarban még nem mindig használták a határozott névelőt, amikor a -val/-vel még nem hasonult, viszont ejtették a lágy dzs hangot. A csángó nyelvjárás mindezeket megőrizte, és még sok más hang- és alaktani különlegességet. Némi nyelvtörténeti előismeret nem…

Tovább

Spanyolország. Az egymást kizáró szélsőségek szoros összekapcsolása – meg a Tom és Jerry (Miguel de Cervantes: Don Quijote)

Régi adósságomat róttam le (már megint). Elsőként egyetemista koromban fogtam bele. Elég vékony kötet volt, gyanakodtam is, de csak a felénél jöttem rá, hogy én tulajdonképpen megvágott változatot olvasok. (Igaz, így is háromszáz oldal volt.) Aztán pár év múlva megtaláltam a kétkötetest, de nem…

Tovább

Őrült szereplők kanyarognak összevissza (Laurence Sterne: The ​Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman)

No, akkor számoljunk. My uncle Toby húsz pont a tízből, Yorick és Trim tíz-tíz pont, az összes többi szereplő három és mínusz tizenkettő között mozog. Ha ehhez hozzászámoljuk a sok évszázados hatékonyságot, Esterházyval bezárólag – a nyomdaipari kísérletezéseket – a számolatlanul szórt (egyébként…

Tovább

Egy természettudós tanulmányútjai a túlvilágra (Emanuel Swedenborg: Menny és Pokol)

Nem tisztem bizonyítani vagy cáfolni, hogy Swedenborg, ez a XVIII. századi (Benedek Szabolcs szavával) „realista misztikus” beszélt vagy nem beszélt az angyalokkal. (Meg is lennék lőve, ha kéne.) Nem lelki tápláléknak és nem lelki táplálékként olvastam ezt a könyvet. (Most akkor is meg lennék lőve.)…

Tovább

Magyarország. Az igazság kalandjai a földön (Hamvas Béla: Karnevál)

„Az igazság kalandjai a földön a nagy utakon, a nyilvánosházakban, a tolvajtanyákon, a kiskocsmákban, a piactereken, a börtönökben, a titkos kultuszok erotikus orgiáin stb. mennek végbe. Az eszme itt nem retten meg sem a nyomortanyáktól, sem az élet semmiféle mocskától. Az eszme embere – a bölcs –…

Tovább

Józan misztika (Avilai Szent Teréz: A belső várkastély)

A keresztény misztika egyik alapműve, a világ egyik legjózanabb gondolkodójától.  Kerülgetem egy ideje Avilai Szent Teréz életművét, de valamiért mindig tartottam tőle. Nem kellett volna. Komolyan sajnálom, hogy nem olvastam tőle korábban. Nemcsak vallásos embereknek ajánlom, és nemcsak…

Tovább

A bestseller, amelyik időnként még a Bibliát is lekörözte (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea)

Kalandos utazások, felbomló és újra egymásra találó családok, gonosz zsarnokokkal dacoló nyomorultak, elevenen megsütött-megfőzött emberek, maguktól felépülő vagy összeomló márványtemplomok, oroszlánszelídítés, hajótörés, rendszeresen visszatérő lelkek és mindenekelőtt sok-sok SÁRKÁNY! Nem gondolná…

Tovább

A provanszál kultúra feltámasztója (Frederi Mistral: Mirèio)

Tömény gyönyörűség. Nobel-díjával együtt elfeledett provanszál szerző klasszikus elbeszélő költeménye (verses regénye), XX. század eleji magyar fordításban, szecessziós kiadásban, amelyen nem fogott az idő. El lehet képzelni.  A cselekmény, az faék-egyszerű. Igaz, a végétől kicsit meglepődtem, de…

Tovább
süti beállítások módosítása