Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Nem sci-fi, ellenben trollkodás (Adolfo Bioy Casares – Italo Calvino: Morel találmánya / Láthatatlan városok)

2020. február 14. - Timár_Krisztina

Kozmosz Könyvek, te csodás. Meg a te duplakönyveid.* Még további kettőt tervbe vettem, ami a közeljövőt illeti. Remélem, sikerül még ilyen gyöngyszemekre bukkannom. Vagy még inkább, hogy ilyen trollkodásra. Mert pont ezt a két kisregényt pont sci-fiként kiadni, pont ebben a sorozatban – hát, kérem,…

Tovább

Határ Győzőtől új életet kap a középkori angol népi kultúra (Görgőszínpad)

Nyolc angol misztériumjáték, azaz középkori dráma, bibliai történetek dramatizált változatai. Ennyit tudtam erről a kötetről, amely évek óta lapult a polcomon. Érdekesség, de majd egyszer máskor olvasom el.Mit tudtam én, hogy amikor Határ Győző válogat és fordít, akkor azzal a szövegek más életet…

Tovább

Reneszánsz szappanopera (William Shakespeare: Cymbeline)

EZ MEKKORA EGY SZAPPANOPERA!  Ha nem Shakespeare írta volna, a kutya se olvasná. Életem legjobb Shakespeare-tanára isteni jó paródiát rögtönzött belőle órán (kedd este hatkor, még mindig emlékszem; nem tudtuk eldönteni, a fáradtságtól vagy a röhögéstől dőljünk le a székről), és az a legviccesebb,…

Tovább

Minden mindennel összefügg, vagy legalábbis kéne neki (Hamvas Béla: A láthatatlan történet)

Ez a kötet arról szól, hogy minden idők egyik (ha nem a) legműveltebb embere különböző korokkal, filozófiákkal, látásmódokkal játszik. Egymás mellé rakosgatja a kirakó köveit, és figyeli, mi lesz belőle. Minden mindennel összefügg, vagy legalábbis kéne neki. Ilyen nagystílű játékot csak Hamvas…

Tovább

Felülről tekint az emberiségre (Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete)

Bizony, én, a Balgaság (kinek nevében ez a mű elhangzik, s kinek Erasmus ugyebár csak írnoka), én alkottam és tartom fenn a világot, híveim közé tartozik az emberiség kb. 90%-a, aki meg nem, az magára vessen, mivel balgának lenni igen kellemes és boldogító állapot. Tehát a nyájas olvasó, amennyiben…

Tovább

Mosdassuk és tápláljuk sorsunkat, avagy újramesélt történetek Olaszországból (Italo Calvino (szerk.): A Nap lánya)

Ha Italo Calvino nevét látom egy könyvön, az garancia a minőségre. Még akkor is, ha a szöveget nem is ő írja, csak másokéit szedi és szerkeszti össze. Például népmeséket.  No, azért rajtuk hagyja a nyomát, mint minden tisztességes mesemondó.  Módszerét a könyv végén írja le: minden tájegység…

Tovább

Japán. Pszichológiai drámák egy ezerhatszáz oldalas haikuban (Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye)

Amikor – valamikor nyár elején – felfedeztem ezt a regényt, annyit tudtam róla, hogy háromkötetes, több mint 1600 oldalas japán családregény a középkorból, szorosabban a XI. századból, rettenetes nagy klasszikusuk, rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz”-listán,…

Tovább

Ne röstelld, ha nem érted, alázattal olvasd (Jakob Böhme: Földi és égi misztériumról)

2014. július 12. …és most valami okosat kéne írni…  Ami biztos:1. Jakob Böhme minden tiszteletet megérdemel. Csizmadiának tanult, autodidakta módon szerezte a műveltségét, és így tudott rövid úton úgy kirobbanni a saját kis lutheránus közösségéből, hogy gyakorlatilag eretneknek nyilvánították, és…

Tovább

Semmi elragadtatottság (Hamvas Béla: Tibeti misztériumok)

Tipikusan az a könyv, amelyet nem merek pontozni. Csodálkozva olvasom a Molyon az értékeléseket, hogy milyen vadnak, sötétnek, sőt veszélyesnek tekintik ezt a könyvet. Hát nem tudom, engem nem akart bántani. Érdekelt, ahogy valami egészen idegen és furcsa, ám békés kultúra érdekli az embert. Meg se…

Tovább

Belgium. Nemzettudatot Belgiumnak, éljen a Koldus! (Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel)

Életemben semmit nem olvastam, ami egyszerre lett volna ennyire bűbájos és ennyire kegyetlen… Igaza volt Romain Rolland-nak: ez a könyv tényleg olyan, mint egy folyó. De nem(csak) úgy, ahogy ő mondja. Hanem úgy, hogy a sok-sok apró történet, amelyekből a regény felépül, mint kisebb-nagyobb…

Tovább
süti beállítások módosítása