Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Franciaország. Elegáns és udvarias világfelforgatás (Navarrai Margit: Heptameron)

2020. február 15. - Timár_Krisztina

Nohát, kérem.Előrebocsátom, hogy nekem a Dekameron nem igazán tetszett. A Heptameront csak azért akartam elolvasni, mert 1. klasszikus, 2. Huizinga dicséri, 3. egy könyvtári selejtezéskor 50 Ft-ért ideadták.Ehhez képest jól meglepődtem, hogy csak úgy „gondulomra” leszedem a polcról, ráadásul éppen…

Tovább

Képlékeny határvonalak (Mary Shelley: Frankenstein)

Újraolvasás vége. Pár hónapja láttam a neten egy idézetet. Kicsit pontatlan (de legalább jól hangzó) magyar fordításban így néz ki: „Ha tudod, hogy nem Frankenstein a szörnyeteg, az a tudás. Ha tudod, hogy de, az a bölcsesség.” Persze sarkít az idézet, ennél sokkal-sokkal összetettebb a kérdés – de…

Tovább

Nem vicces, viszont szenvedélyes (François Villon: A nagy testamentum)

Az úgy volt, hogy beestem az antikváriumba. Tessék nekem Villont adni. Bármit, csak teljes kötet legyen. Csak egy ilyen kötet van, Vas István fordítása, az ötvenes évekből való kiadás. Meg se nézem: jó lesz. Viszem haza: hm, gyanúsan vastag ez, de hát akkoriban belerakták az anyagot mindenbe, biztos…

Tovább

Aki Ariostót szereti, rossz ember nem lehet (Italo Calvino: Eleink)

Ez a kötet így ebben a formájában pofátlanság.Hogy valakinek kétoldalanként legyenek olyan ötletei, amilyenekből más író egész regényt kanyarítana…No de nem dühöngünk. Mottó: aki Ariostót szereti, rossz ember nem lehet. A kötet három kisregényéből úgy lett trilógia, hogy Calvinót sokáig piszkálták…

Tovább

Qwfwq akkor is emberi, ha dinoszaurusz (Italo Calvino: Komikozmosz)

Nagyon örülök, hogy megvettem ezt a gyűjteményes kötetet (Calvino összes fantasztikus novellája), nem csalódtam benne, hozták a megszokott calvinói minőséget. Igaz, vigyáztam arra, hogy egy nap egy novellánál többet ne olvassak el belőle, különben szét is repedt volna a fejem. Időnként így is erősen…

Tovább

Személyes, nosztalgikus, sámános (Andrej Tarhanov: A pogány gyalogút)

Bajban vagyok. Ez a kötet már azért tíz pontot érdemelne, hogy egyáltalán létezik, hát még azért, ami benne van. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egész tökéletes. Miközben pontosan tudom, hogy elfogult vagyok: nekem a személytelen líra tetszik, főleg, ha természeti képet ábrázol, népies…

Tovább

Guatemala. Tiszta költőiség és szürrealitás (Miguel Ángel Asturias: A Kincses úrfi)

Az a fajta könyv, amelyikről azt szokás mondani, hogy „semmiről nem szól, de arról nagyon”.  A végén derült ki, hogy pontosan mi is történt 200 oldalon keresztül, és akkor nagyon meglepődtem, hogy tényleg, úgy elmerültem a regény költőiségében, észre se vettem, hogy cselekménye is van. Isten látja…

Tovább

Nem több, nem kevesebb: más (Karunga, a holtak ura)

Jóval többet vártam ettől a kötettől, mint amennyit kaptam.Azért kaptam tőle valamit. De távolról sem eleget. Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy amikor a saját kultúrámtól idegen vonásokat találtam, az tetszett – amikor a sajátomra hasonlító vonásokat, az nem. Nagyon nem. Éppen fordítva várná az…

Tovább

Esszé és könyvajánló (Hamvas Béla: A száz könyv)

Már sokszor belekaptam ebbe a könyvbe, végignéztem a felsorolt életműveket, néhány kedvencet el is olvastam, de végig az egészet még sose. Most végre sikerült. Ezen a linken meg lehet találni az egészet. Esszé és könyvajánló a legnemesebb értelemben. Ha csak fele ilyen jó könyvajánlókat tudnék…

Tovább

Alkímia, tarot, beavatás: a Karnevál elmélete (Hamvas Béla: Tabula smaragdina / Mágia szutra)

Teljesen megértem a döntést, amely ezt a két könyvet egyetlen kötetben helyezte el. Valóban egymás mellett van a helyük. A második mintegy az első folytatása, már amennyiben nem-cselekményes művek esetében lehetséges folytatásról beszélni. Ami a műfajukat illeti, változatlanul az „esszé” a…

Tovább
süti beállítások módosítása