Gyakorlatilag alighogy becsuktam a Nyugati utazást (amelyről itt írtam), már nyitottam is ki (mihelyt megtaláltam) a folytatást. Amelyről aztán persze kiderült, hogy igazából nem is folytatás, és azon kívül, hogy ugyanúgy hívják a szereplőket, és Kínában játszódik, buddhisták között, sok köze nincs…

Arany János a csúcsok csúcsa, de ezt a darabot tényleg nem neki találták ki. Amikor olvastam, legfeljebb mosolyogni tudtam rajta. 1999-ben adták viszont a szolnoki színházban egy másik fordítását (ha jól emlékszem, a Schwajda fordította, vagy legalábbis nagyon belenyúlt a fordításba). Akkor jöttem…

Ez régi adósság volt… Tudom, hogy régebben a kötelezők között szerepelt ez a dráma, de nekem már nem adta fel senki. Viszont pár éve találtam egy Márkus László-felvételeket tartalmazó bakelitlemezt a piacon, amelyen egyaránt szerepeltek dalok és színházi monológok. Többek között a Báró és Szatyin…

Tavaly olvastam, de azóta se sikerült elfelejteni. A darab önmagában is izgalmas, egy foltnyi közhely nincs benne, és újat mond egy olyan korszakról, amelyik (legalábbis az én korosztályomtól felfelé) mindenkinek alsós korától kezdve a könyökén jön ki. De hogy közben még ott van a sorok között a…

Ilyet is régen éreztem, verseskötetet becsukva. Mintha gyerekkori barátnőm lenne ez a nő, vagy mintha a nagymamám volna. Vagyis: mintha régtől fogva volna hozzá közöm. Olvasnám ezt a kötetet mindenhogy (délelőtt óta az antikvárium jóvoltából sajátom), elejétől a végéig, hátulról visszafelé,…

A tévéjáték forgatókönyvét a kötet végén, azt nem bírtam végigolvasni (nem tehetek róla, a forgatókönyv nálam nem olvasásra való műfaj, vessetek a mókusok elé). Ezért vontam le pontot. De a novellákat elolvastam maradéktalanul, és még fogom is, sokszor. A novellák szereplőinek ideje ötven-hatvan…

Valamiért kimaradtak a kamaszéveimből a sci-fik, pedig imádtam felfedezős-tudományos könyveket olvasni. Most kezdem pótolni – de jó, hogy éppen ezzel kezdtem!  Olvasás közben néha megfordult a fejemben, hogy vajon szerettem volna-e ezt a könyvet kamasz fejjel. Azt hiszem, nagyon is. Az persze…

Spanyolul nem tudok, de attól még örülök neki, ha spanyol-magyar kétnyelvű klasszikust olvashatok. Jó az, ha motiválva érzem magam a nyelvtanulásra, még akkor is, ha utána mégse szaladok spanyolórára.  Az élményről annyit, hogy puszta kíváncsiságból kezdtem spanyol barokk drámákat olvasni (nehogy…

No, ez gyors volt. De legalább nem lesz megerőltető újraolvasni (sem).  Az a fajta reneszánsz komédia, amelyen a maga korában sokkal harsányabban szórakoztak, mint manapság. Ma nehéz lenne hangosan nevetni rajta – de méltányolni, azt annál inkább lehet! Örömet okoz az olvasása, ha csak befelé…

Nagyon szép, nagyon jó, nagyon megérdemelte a Nobel-díjat, valahogy mégse találta meg az utat hozzám. Vagy én őhozzá. Pedig pont az ilyenfajta történelmi regényt szeretem igazán: ezt a kisember-történelmet, ráérősen mesélve, anekdotákkal tele. A fülszöveg alapján választottam, és a könyv…