Nyolc angol misztériumjáték, azaz középkori dráma, bibliai történetek dramatizált változatai. Ennyit tudtam erről a kötetről, amely évek óta lapult a polcomon. Érdekesség, de majd egyszer máskor olvasom el.
Mit tudtam én, hogy amikor Határ Győző válogat és fordít, akkor azzal a szövegek más életet kapnak? Újabbat, akár tetszetősebbet?
Mert ez a drámakötet középkorinak ugyan középkori, népinek is népi, de angolnak legfeljebb annyiban angol, amennyiben Pilátus Kentben hal meg. Jó tudni. :) Határ Győző élhetett Angliában akármeddig, ezeket a fordításait a ritmus, a rímek, a szófordulatok, a különleges nyelvi lelemények akkor is magyarrá tennék, ha az angol neveket meghagyná. (De minek hagyná, a bibliai neveket minden nép a saját ízléséhez alkalmazza úgyis.)
Bűvös kört vonok körétek
mint kövér Hold udvarát
pásztorokra ráigézek:
sunda-bunda, cimborák!Mint a téj, mint mormotáék
aludjék a nyáj, a tájék!
Húnysz, te csillag! Hess, szövétnek!
Huss, te szentjánosbogár!
kél a bűn, kikél a vétek
már enyém, csak v o l t tiétek!
jár a tolvaj, kél a kár.A varázst így megtetézem
s szörnyű foganatja lészen:
csalmatoklé- s vad beléndek
álomnyála minden tagba
ólomálom, mák levének
ólma dermedjen belétek
– ez a Nagy Abrakadabra!
Többször figyelmeztetnem kellett magamat, hogy én most angol irodalmat olvasok. Különösen a kötet függelékét olvasva, amelyben régi vallásos versek fordításai találhatók, némelyiknek a dallamát is tudom, de ahogy magyarul olvasom őket, sehogy nem passzol hozzájuk az angol dallam, ellenben magyart tudnék nekik adni…
Ki-ki döntse el, hogy az ilyesminek örül vagy sem. Én örülök, és úgy gondolom, oka van ennek a módosításnak, amelyet a bevezető le is ír. Eredetiben ezek a darabok arra valók, hogy a nép előadja őket, és ugyancsak a nép végig is nézze őket. Ha lefordítják, az a minimum, hogy itthon is előadhatná és végignézhetné őket a nép. Egyik-másik betlehemesnél még instruál is a fordító, hogy milyen közönséghez alkalmazható a szöveg.
Mert írt bele Határ Győző egy bevezetőt is, amelyben összefoglalja az angol középkori színjátszás módszereit, fogásait, egyéb jellegzetességeit. A világért se száraz, sőt, sokkal elevenebb, mint amit valaha olvastam a témáról (igaz, az nem sok). Ehhez külön írtam egy ismeretterjesztő szöveget, itt csak összefoglalom. Amikor nagy ünnepek alkalmával egy-egy város dramatizálta a bibliai történeteket, akkor a különböző jeleneteket különböző céhekre osztotta (pl. a bárkaépítést játsszák a hajóácsok, a mennybemenetelt a szabók stb.), nekik kellett kiállítani a kellékeket, jelmezeket (ezzel nagyon nem erőltették meg magukat, középkori ruhákban játszottak), a bizonyos görgőszínpadot (kocsira szerelték az egészet, úgy húzták az utcán álló közönség elé), no és persze a színészeket, szövegestül.
Szövegestül, hiszen a Bibliát se eredetiben, se fordításban akkor még nem olvashatták, hát dolgoztak abból, amijük volt: amit elmeséltek nekik a bibliai történetekből. Mivel pedig ahhoz voltak szokva, hogy amit nekik mesélnek, azon változtatni lehet, mikor továbbmesélik, hát pakoltak bele olyan fordulatokat, hogy a fal adta a másikat.
FULLAJTÁR:
Seregén a holló károg:
kiterítve a betyárok.
Vár lerontva – tornya, partja
zsellérnépük mind elhajtva…
TIBÉRIUS:
Pilátus ez pártütése
menjen immár feledésbe.
S ő maga?
FULLAJTÁR:
Hogy Kentnek vette
útját, egy csapat követte.
Véle volt hű tarisznyása
a Patás… Egy horpadásba
érve, kit a nép, instállom
csak ugy hí a kenti tájon:
Pokolkapu –
TIBÉRIUS:
– ott meglelted?
FULLAJTÁR:
Lángok-hangok incselkednek:
szurdoknak van nagy morgása
felvereslő háborgása – – –
Barlang száján nyomuk veszett;
tanakodtunk nagy téveteg
beszálljunk-é?
TIBÉRIUS:
Merre a had?
FULLAJTÁR:
Sorakoz a bástyák alatt.
TIBÉRIUS:
Bátorságban?
FULLAJTÁR:
Nincsen hiba!
TIBÉRIUS:
Szólj tanácsot, Veronika
üldözzük még virradóra?
VERONIKA:
Imhol jő egy fehér angyal
ő tudója, felmondója.
A „kendős” Veronika kigyógyítja a leprából Tiberius császárt, aki erre keresztény hitre tér, és Kentig üldözteti a hadseregével Pilátust. (Au! Ez így közvetlenül Tacitus után kissé sokkolt.) Lucifer teljes hadkészültséget rendel el, amikor megtudja, hogy Krisztus alá fog szállni a poklokra, és ki akarja onnan vinni Ádámot, Évát és tsaikat. Énokot és Illést nyílt színen fejezteti le az Antikrisztus. (Ezt ugyan hogy oldották meg? Shakespeare-nél is van fejlevágás, biztos tocsogtak olyankor a piros festékben.) Ha olyan kedvük van, egész bohózatot írnak bele a betlehemesbe, egy birkatolvaj-párról, akiket le kell leplezni, mielőtt elmennének Jézust köszönteni a pásztorok. Ez utóbbi szerintem nyugodtan értelmezhető akár jó szándékú, eleven humorú népi Biblia-paródiának is (én legalábbis nem éreztem benne semmi visszatetszőt).
TÉBRUS:
Vajudós az asszony, rosszkor
alkalmatlankodtok.
DORKA:
Úgy lármáztok, hét kanászok
hasgatja a bélem.
TÉBRUS:
Megálmodtam: lebabázott.
AMBRUS:
S mikor?
TÉBRUS:
Ez éjfélen.
(…)
JEROMOS:
Kárát vallánk, ellopták a
legszebbik birkánkot.
TÉBRUS:
No egészségünkre. Áldás-
béke –
JEROMOS:
– gyapja-szőre!
TÉBRUS:
Hej, ha elkapnám a csámpást!
Megmondám előre
s ott lettem vón, el nem lopik
tudhatják kelmetek.
JEROMOS:
Megkerülne csak, holnapig!
TÉBRUS:
Már mért kergülne meg?
Kerge birkát tolvaja is
félve kerülgetné –
JEROMOS:
– mondok: megkerülne…
TÉBRUS:
Hamis
fattya! Vágnám ketté!
Reméljük, még bégetésre
köszörüli torkát
s nem kóstolt köszörült késbe –
A BIRKA:
– beee! –
TÉBRUS:
– halljátok Dorkát?
Naiv, hol komoly, hol vidám jelenetek ezek, áhítatosak és szenvedélyesek, nagyon középkoriak. Tényleg jó volna még többet is olvasni belőlük, hiszen ezek csak töredékei egy roppant nagy hagyománynak, amely Anglia egyes vidékein a mai napig él.
Nagyon örülök, hogy egy kevéssé figyelmes rokonom annak idején megvette ezt a kötetet nekem. Már nem emlékszem, ki volt, csak arra, hogy azzal adta ide, hogy „te tanulsz angolul, ez meg angol, biztos érdekelni fog”. Kétesélyes volt, de beletrafált, bár ehhez kellett pár évtized.
Utóirat: Határ Győző a DIA egyik alapító tagja volt, ebből következően az összes művei online olvashatók, ez is.
Ezt 2017. július 10-én írtam.
Pontszám: 10/10
