Ez a kötet arról szól, hogy minden idők egyik (ha nem a) legműveltebb embere különböző korokkal, filozófiákkal, látásmódokkal játszik. Egymás mellé rakosgatja a kirakó köveit, és figyeli, mi lesz belőle. Minden mindennel összefügg, vagy legalábbis kéne neki. Ilyen nagystílű játékot csak Hamvas engedhet meg magának. Továbbra is a Scientia sacra az igazi, de ez is nagyszerű.
Csodálni való, ahogy megtalálja mindig a megfelelő szót, amelyiknek ereje van. És ahogy nem zavartatja magát még az önellentmondásoktól se (mert van abból is bőven). Nem baj. Ha olyasmit mond, ami nem állja ki az idő próbáját, az se baj. Játszik. Nem bánt senkit. :)
Külön öröm, hogy megszólítva érzem magam a szövegétől. Fehér holló. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a férfiak által írott filozófiai írásokat, amelyek engem mint nőt közvetlenül megszólítanak. Nem feltétlenül értek egyet azzal, amit mond, de legalább meg vagyok szólítva. Általában csak harmadik személyben vagyok jelen, vagy még úgy se.
Mekkorákat tudnék vitatkozni vele… Csak nem vagyok hozzá se elég művelt, se elég ügyes. Na, hátha majd egyszer, nyolcvanéves koromban. ;)

Pontszám: 10/9

Ezt 2014. július 31-én írtam.