EZ MEKKORA EGY SZAPPANOPERA!
Ha nem Shakespeare írta volna, a kutya se olvasná.
Életem legjobb Shakespeare-tanára isteni jó paródiát rögtönzött belőle órán (kedd este hatkor, még mindig emlékszem; nem tudtuk eldönteni, a fáradtságtól vagy a röhögéstől dőljünk le a székről), és az a legviccesebb, hogy még csak nem is kellett sokat rádolgoznia, egyszerűen csak Shakespeare stílusa nélkül adta elő, mi történik a darabban. Meg ne próbálja senki elmesélni a cselekményét: neki egy és negyedóra hosszat tartott.
A király és a királyné össze vannak házasodva, de mindkettőnek ez a második házassága, és az elsőből van a királynak egy lánya, a királynénak egy fia, és a gonosz királyfi szerelmes a királylányba, aki őt nem szereti, hanem a szép és jó hősbe szerelmes, és a királylány két fiútestvére meghalt, de nem is haltak meg, mert a család régi hűséges szolgája neveli őket a rengeteg erdőben, de már nagyon látszik rajtuk, hogy királyi sarjak, mert annyira hősiesen vadásszák a nyulat a rengeteg erdőben, és akkor a királyné, aki szintén gonosz, mérget ad a királylánynak, de a méregkeverő, akitől a királyné a mérget veszi, az sejti, hogy a királyné szándéka gonosz, és elővigyázatosságból altatót ad neki, és akkor a királyné azt mondja a királylánynak, hogy a szelencében gyógyszer van, ha a királylány rosszul érezné magát, szóval a királylány beveszi a gyógyszert, amiről a királyné tudja, hogy méreg, de az udvari méregkeverő meg tudja, hogy nem is méreg, hanem altató, és mindenki dicséri a pannonokat, hogy azoktól milyen jól lehet hadviselést tanulni (már akkor is!), és ezért mindenki Milford öbölben találkozik, mert azt úgyis minden pannon kisiskolás ismeri a John Gold verséből, ugye…
Na, most kb. a cselekmény egyhatodát foglaltam össze…
De azt hiszem, ennyiből is kiviláglik, hogy amely drámaíró ebből a bődületes zagyvalékból máig játszható klasszikust tud írni, az minden tiszteletet megérdemel.
Ezt 2014. október 4-én írtam. Gyűjteményes kiadásban olvastam.
Pontszám: 10/8