Már sokszor belekaptam ebbe a könyvbe, végignéztem a felsorolt életműveket, néhány kedvencet el is olvastam, de végig az egészet még sose. Most végre sikerült. Ezen a linken meg lehet találni az egészet.

Esszé és könyvajánló a legnemesebb értelemben. Ha csak fele ilyen jó könyvajánlókat tudnék írni, összetenném a kezem. Szubjektív, hogyne: mindenben a Scientia sacrában magasztalt őskort keresi, és akkor értékel egy írót nagyra, ha ezt meg is találja. Na de ez a szubjektivitás a – merem állítani – valaha élt legműveltebb ember szubjektivitása. Aki annyira művelt és annyira okos, hogy a komolyságot és a nevetést egyaránt komolyan tudja venni. Sőt, még vitatkozni is hagy magával. Ezzel a szubjektivitással nem lehet nem számolni.

Pár hónapja elkezdtem a Molyon egy polcra összegyűjteni a száz könyvet, azaz ezt a száz életművet. Közben fülszövegeket olvasgattam, rácsodálkoztam, hogy melyik van lefordítva, és melyiket nem adták ki már lassan nyolcvan éve újra. Kétféle tanulságot vontam le belőlük. Az egyik, hogy még amelyiket nyolcvan éve nem adták ki, azt is érdemes olvasni ma (és fogom is), még ha egyet nem is értek vele feltétlenül. A másik, hogy Hamvas műveinek megértésében is nagyon sokat segít, ha az ember a százból legalább darabokat elolvas. Lépten-nyomon hivatkozik rájuk, kimondva vagy kimondatlanul.

(…és milyen piszok büszke tudok lenni magamra, ha felismerek egy kimondatlan hivatkozást…! Iggggen remek érzés. Na de mielőtt valaki feljebb értékeli az érdememet, mint ahová az való, elárulom, hogy ez kb. 800 oldalanként egyszer fordul elő…)

Utóirat: Keressetek rá itt a blogon „A száz könyv” címkére, megtaláljátok, miket olvastam 2014 óta a száz életműből, és miket írtam róluk. Érdemes. 

Pontszám: 10/10

Ezt 2014. szeptember 16-án írtam.