Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Az elképzelt jövő és a valóságos jelen (Moskát Anita: Horgonyhely)

2021. szeptember 05. - Timár_Krisztina

moskat_horg.jpgÍgy kell olyan fantasyt írni, amely nem eltávolít a mindennapi életünktől, hanem – ha áttételesen, ha kiforgatva is – kifejezi azt. Az alternatív világ arra való, hogy látványosabban kiemelje a mi világunk önellentmondásait, konfliktusait, apróbb és nagyobb gonoszságait. 

Tér: valószínűleg a Skandináv-félsziget nyugati partvidéke. Idő: néhány hónapnyi szelete egy elképzelt jövőnek. Alapprobléma: aki el akar utazni arról a helyről, ahol született, belehal. Kivéve, ha teherben van. Ha nem tud teherbe esni az illető, például mert nincs méhe, akkor így járt. 

Adott tehát egy jókora csoport a társadalmon belül, amelynek 1 db biológiai adottsága lehetővé teszi, hogy néhány hónapig szabadon mozoghasson – és mivel senki nem emlékszik olyan időre, amikor ez a mozgási lehetőség ne létezett volna, öröktől fogva valónak és kiváltságnak tekintik. Hiába, hogy az egyén nem tett érte semmit, még sincs, ami hatékonyabban előmozdítaná a karrierjét. 

Tovább

Miért ne higgyünk az összeesküvés-elméleteknek? (Umberto Eco: A Foucault-inga)

eco_fouca.jpgAzért, mert ahhoz, hogy bárki összerakjon egyet, nem igazságra van szükség, hanem olvasottságra. Pontosabban: vonzó történetminták ismeretére. Nem is kell túl sok. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne bármelyik elméletnek akár igaza is. Minden további nélkül, miért ne? Csakhogy annyi minden „mása” van még egy ilyen elméletnek az igazán kívül, hogy az a bizonyos igaz pikk-pakk el tud tűnni. Például azért, mert – különösen, ha túl egyszerű – hamar kényelmetlenné válik azok számára, akik inkább játszani akarnak. Igaza van Huizingának: az embert nem sapiensnek, hanem ludensnek, játékosnak kellene nevezni. És itt eszetekbe se jusson holmi komolytalan, bájos bolondságra gondolni. Az ilyen játék ölni és nyomorítani tud. Szokott is. Elég gyakran. 

Újraolvasás vége. 

Na, ezt várom én el egy 1001-listás könyvtől. Hogy fordítsa ki az ember életét a négy sarkából egy kicsit. Még második olvasás után is, sőt akkor igazán. Hogy ne mondhassa: olvastam, de minek. 

Azért olvasod, barátom, hogy bölcsebb legyél. Leszel is, ne félj. Akár érted azt a töméntelen kulturális utalást, akár nem.

Tovább

Kóbor lovag a kiismerhetetlen világ ellenében, avagy mit tud a szuperhős?

szuper_2.jpgWe have a Hulk. 

Némiképp rendhagyó bejegyzés következik. Főleg azért, mert több kérdést nyitva fogok hagyni. Nagyon fogok örülni a válaszoknak.  

Egy időben elég sok szuperhősfilmet néztem, aztán olyan hét-nyolc éve leálltam. Most próbálom pótolni a lemaradást, és szembesülök azzal, hogy milyen irdatlan mennyiségű új film (főleg Marvel) halmozódott fel a közelmúltban. Ezzel kapcsolatos az első kérdés, amelyet nyitva hagyok: vajon miért ilyen népszerű ma a szuperhős-szerep? 

Tovább

Kísérlet egy ősi nyelv megfejtésére, betűk nélkül (Marija Gimbutas: The Language of the Goddess)

covers_480101.jpgPont ilyenek miatt akartam régész lenni gyerekkoromban. Kár, hogy akkor nem ismerhettem, mert az életmű egyetlen darabját se fordították le magyarra, pedig magyarországi leletek alapján is dolgozott.* 

Szóval itt látható Marija Gimbutas litván származású amerikai régészprofesszor életművének grandiózus összefoglalása. (Pontosabban az összefoglalásként írt kötetek közül az első.) Mindent, de tényleg mindent összeszed benne, amit csak addigi hosszú életében kiásott a föld alól, amit kollégák munkájában vagy múzeumokban látott, amiről csak egyetlen fényképe/adata is volt, szóval az égegyvilágon mindent – és mint a puzzle darabjait, egyenként szépen beleilleszti őket egyetlen rendszerbe. Egy őskori nyelvbe, amelyet úgy kellett megfejtenie, hogy írásbelisége nem volt. Hiszen attól őskori. Na, ezt csinálja utána Champollion. 

Mégis mit lehet így megfejteni? 

Motívumokat. 

Tovább

A Scsukin Dvor meg az ablak Európára

5fa21cd9e0d2531a2f1dfdffbab46f70_xl.jpg

Gogolt olvasok. 

Az arckép című kisregényének első mondata így hangzik: „Sehol sem szokott megállni annyi ember, mint a Scsukin Dvor-i képesbolt előtt.”

Mivel nagyon nem mindegy, hol játszódik a történet, viszont a beavatatlan olvasónak biztosan nem tűnik fel kapásból, úgy döntöttem, írok róla.

Tovább

Szamarat Cselezüstnek, avagy a szerző anyaggyűjtés közben

img_20210812_180029.jpgTudtátok, hogy a szamár csak akkor makacs, ha bántják? Hogy árad belőle a nyugalom, hogy megérti és szereti az embert? Hogy úgy veszi el a kézből az almát, hogy a kézhez hozzá se ér, és úgy hízeleg, mint a macska? 

Nagyon sok mindennek utánanéztem már, amire A látszat mestereinek második részéhez szükségem van. Annak nagy részét már bele is dolgoztam szépen az elkészült fejezetekbe. Kerestem és találtam hadtörténeti, régészeti, néprajzi, mitológiai anyagokat, ami mind segítségemre volt így vagy úgy. Itt mesélek például arról, hogyan jutottam túl egy szereplőalkotási válságon, itt meg arról, mi mindenre jó egy barokk allegória. 

Most pedig egy egészen különleges forrásról fogok mesélni. Arról, hogyan tudtam meg, milyen szerepeket szánhatok a továbbiakban annak a fehér csacsinak, aki A látszat mestereiben éppen csak egy pillanatra bukkan fel, de a második részben igen fontos lesz az egyik főszereplő, Cselezüst számára. 

Tovább

Sem nem buta, sem nem makacs (Johannes Erich Flade: A szamár)

25180009022000.jpgNagyon jó kis ismeretterjesztő munka. 

Olyan embertől kaptam kölcsön, aki évtizedek óta tart állatokat, többek között (vagy harminc éve) szamarakat is. Többször is elolvasta a könyvet, ez segítette kezdetben a munkáját, most viszont már a saját tapasztalataival is ki tudja egészíteni. 

Nekem sajnos itt a második emeleten nincs sok esélyem arra, hogy kövessem a példáját. Egész másra kellett a könyv. De ettől függetlenül is sok okosságot meg lehet belőle tudni, szakavatott szerzőtől, élvezetes stílusban.

Tovább

Hány helyen jártunk őseink nyomában?

img_20210807_174722.jpg– Hol voltatok a hétvégén? 

– A Balatonon. 

– Na, az jó! És mit terveztetek? 

– Hogy elmegyünk a kéthelyi temetőbe az üknagymamám sírjához. 1940-ben halt meg. Tuti program egy csajos kiránduláshoz. Jött az anyukám, a húgom, a nagynéném, az unokatesóim...

– ??? 

(Képzelt párbeszéd.) 

Tovább

Romantikus hősiesség és még romantikusabb trollkodás (Walter Scott: Ivanhoe)

scott_ivanhoe_1.jpgÚjraolvasás vége. 

A disznópásztorát neki, hogy ez mekkora trollság! Még hogy romantikus regény... Úgy átvágják itt az olvasót a palánkon, hogy nagyobbat esik, mint a kugli. És körülbelül annyira bánja, mint Tuck barát a királytól kapott pofont. Mert Scott megcsinálta a megalázottak és megszomorítottak hőseit, akiknek palánkon átvágva is teljes szívvel lehet szurkolni, és még viccesek is. 

De nem ettől trollság a regény.

Tovább

Színház, szex, álom, világparódia (Federico Fellini: Satyricon)

fellini_sat_6.jpgZseniális és felforgató alkotás. Harmincas karikával ellátva. Mármint ha lenne harmincas karika. Alább a nyugalom megzavarására alkalmas, harminc éven aluliaknak nem ajánlott tartalmak következnek. Én szóltam. 

Egyfelől olyan az egész film, mint egy álom (elég lidérces), másfelől olyan, mint a színház. Úgy értem, minden pillanatban hangsúlyozza azt, hogy most fikciót látunk. Minden díszletről ordít, hogy „én színpad vagyok”, és pont az akar lenni, nem más. Ezzel egyszerre idézi a görög színházat és – szerintem – az avantgárdot, közelebbről a konstruktivizmust. Szóval fikció – ettől viszont természetesen nem lesz hazugság. Sőt. Ahogyan az álomszerűségétől sem lesz kevésbé valós. Csak irracionális. Az nem egyenlő az irreálissal. 

Tovább
süti beállítások módosítása