Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Kirgizisztán. A megfogható és a megfoghatatlan (Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, szinte minden ismerősömtől csak dicsérni hallottam. Nekem már nem adták fel kötelezőként. Pedig erről a könyvről szívesen beszélgetnék én is, ma is, bárkivel. Nemcsak kor- és társadalomrajznak kitűnő; nemcsak a természet és az ember szoros, bár távolról sem…

Tovább

Izland. Népballada prózában, kegyetlen mese (Sjón: A macskaróka)

Ez a kis könyv a maga százharminc darab borítéknyi méretű oldalával újraolvasásért kiált!Ha már az írónak volt pofája ilyen rövid lére ereszteni ezt a könyvet… Ebben tényleg egyetlen fölösleges szó nincs, pedig de jól esne… Marad az elölről kezdés.NB: Okos ember nem olvassa rövid könyv fülszövegét.…

Tovább

Oroszország. Brutális-tündéri disztópia (Tatyjana Tolsztaja: Kssz!)

Sose szerettem a disztópiákat/antiutópiákat. Az Állatfarm minden ismerősömnek tetszett, csak nekem nem. Az 1984-re szó szerint évekig készültem, mire el mertem olvasni.* A Battle Royale-t úgy húsz oldalig bírtam. Én ellenállok a műfajnak.A Fahrenheit 451 győzött meg arról, hogy a disztópia nem…

Tovább

Uganda. Megszokható iszony (Moses Isegawa: Afrikai krónikák)

Moses Isegawában egy Nobel-díjas veszett el.Ebben a mondatban az alanyt és az állítmányt is tessék hangsúlyosan érteni. „Nobel-díjas” – és „elveszett”. Jó, hogy nem futballistának ment a derék Isegawa, mert ha a pályán hagy ki sorozatban ekkora helyzeteket, előbb-utóbb agyoncsapják a szurkolói.…

Tovább

Románia. Keats reinkarnációja a Duna-delta környékén (Vasile Voiculescu: Az álombeli őz)

Ez. Valami. Iszonyú. Jó. Volt.Ha létezik reinkarnáció, akkor esküszöm, John Keats reinkarnálódott a XIX. század végén, a Duna-deltától nem messze, még egyszer elvégezte az orvosit, írt kilencven Shakespeare-szonettet, aztán úgy hetvenéves kora felé a változatosság kedvéért elbeszéléseket is. Na jó,…

Tovább

Svédország. Szépségről, csúfságról, szentségről, könyörtelenségről, jóról és rosszról (Selma Lagerlöf: Jeruzsálem)

Kitűnő ötlet volt ettől a mesemondó „írónéni”-től éppen ezt a könyvet választani. Akárhonnan nézem, a legjobb helyre ment az a Nobel-díj 1909-ben. Igaz, hogy a Gösta Berlinget (amelyről itt írtam) énnálam ki nem üti a nyeregből semmi, de azért a Jeruzsálem éppen csak egy lépéssel jár mögötte.Mese…

Tovább

Amerikai Egyesült Államok. A megvalósított amerikai álom (Henry David Thoreau: Walden)

Van az amerikaiaknak egy mítoszuk. (Most nem abban a jelentésében használom a „mítosz” szót, amelyben az „illúzió”-val rokon értelmű, hanem régebbi jelentésében, „világmagyarázat”-ként.) Úgy hangzik, hogy minden ember egyenlő, és mindenkinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz…

Tovább

Lettország. Útkeresés helyénvalóság és helyén-nem-valóság között (Regīna Ezera: Csak egy nap volt a nyár)

Jaj, hát már megint itt egy antikvár könyv, amelyet majd harmincéves kora ellenére én olvastam végig először… Csak tudná az előző tulajdonosa, mit vesztett vele.  Három szigorúan objektív okból vettem meg: 1. az írónőnek nagyon szép neve van (keresztneve Regina – „királynő”, mint az egyik…

Tovább

Franciaország. Elegáns és udvarias világfelforgatás (Navarrai Margit: Heptameron)

Nohát, kérem.Előrebocsátom, hogy nekem a Dekameron nem igazán tetszett. A Heptameront csak azért akartam elolvasni, mert 1. klasszikus, 2. Huizinga dicséri, 3. egy könyvtári selejtezéskor 50 Ft-ért ideadták.Ehhez képest jól meglepődtem, hogy csak úgy „gondulomra” leszedem a polcról, ráadásul éppen…

Tovább

Ukrajna. Escher-képek szóban újjáalkotva és meghaladva (Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei)

Első olvasás: 2015. március 13. Azt én nem tudom, hogy ez a könyv mi (nem fantasy, nem sci-fi, nem varázslóiskola-történet, tényleg még a mágikus realista regényekhez áll a legközelebb), de hogy eszméletlen jó, az biztos.Meg az is biztos, hogy bár sem a magyar cím, sem a fülszöveg nem tartalmaz…

Tovább
süti beállítások módosítása