Kitűnő ötlet volt ettől a mesemondó „írónéni”-től éppen ezt a könyvet választani. Akárhonnan nézem, a legjobb helyre ment az a Nobel-díj 1909-ben. Igaz, hogy a Gösta Berlinget (amelyről itt írtam) énnálam ki nem üti a nyeregből semmi, de azért a Jeruzsálem éppen csak egy lépéssel jár mögötte.
Mese felnőtteknek, szépségről, csúfságról, szentségről, könyörtelenségről, jóról és rosszról, amelyek többnyire egyazon lelken belül laknak, és még csak nagyon össze se vesznek. Lassú folyású, hosszú estékre való, bárhol abbahagyható és újra felvehető, több fonalat egyszerre gombolyító mese. Elindul öt-hat helyről a fonál, és végig tudod, hogy össze fognak érni – aztán tényleg összeérnek, és te jól meglepődsz, mert közben az égvilágon semmi nem úgy történt, ahogy vártad.

Hogy szeretem Selma néninek azt a szelíd mesélőkéjét. Ahogy beleringatja az embert a svéd tájba, vidéki gazdaságba, fűrészmalomba, áldott jó falusi lelkekbe, akikről rendszerint kiderül, hogy az az áldott jóságuk piszkos gazemberségben végződik, ha nem vigyáznak magukra – néha még akkor is, ha vigyáznak –, és az a szelíd mese mindvégig megmarad. Elmondja, hogy a rózsabokor alatt manók laknak. Meg hogy a süllyedő óceánjáróról menekülők a mentőcsónakba kapaszkodóknak levagdossák az ujjait, hogy el ne süllyedjen a túlsúly alatt a mentőcsónak, de azért elsüllyed a mentőcsónak. És hogy a Jeruzsálemből Jaffába vezető úton pokolbeli kocsis viszi a küldetésben járó svéd legényt, aki az Úristen üzenetét viszi. A halott gyerekeket kidobják a sírjukból, koporsóval együtt. Az eleven gyerekeket önzetlen bátorsággal mentik ki a jeges folyó közepéből. A falu misztikus látogatója senkin segíteni nem tud, de magához vonzza az embereket, de cseppnyi emberismeret és megértés sincs benne, de boldogságot ad a követőinek, de elidegeníti őket a környezetüktől, de harmonikus közösséget teremt a számukra, de bűnös, de ártatlan, de…

…Szóval igen durva bukfenceket tud vetni a történet. És az a szelíd mese mindvégig megmarad. Bűvös-bájos, kísérteties, édes és keserű.
Gyerek ne vegye a kezébe. Arra ott a Nils Holgersson.
Határozottan jó helyre ment az a Nobel-díj.

Direkt hagytam ilyen késő őszre a könyv olvasását. Igazából téli estékre szántam, de aztán nem bírtam ki. :) Mindegy, így is jólesett. Főleg diópucolás közben. És a polcomon már ott van a következő regénye, szóval jut is, marad is.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2014. november 28-án írtam. 

Pontszám: 10/9