Szép könyv, sok humorral, derűvel, szomorúsággal, időnként meg orrba vág, de rendesen. Korábban nem létezett más indonéz regény magyar fordításban, tehát mindenképpen hiánypótló. Nem mellesleg világsiker. A Harry Potter, az Abigél, a Jane Eyre, az Iskola a határon mellé szépen odaillik mint…

Angolára is ablakot nyitottam. Megérte.  Amilyen vékonyka kis kötet ez, olyan élvezetes. Először is a főszereplő egy albínó fekete (hülyén hangzik, de mit csináljak, aki tud jobbat, szóljon), aki ráadásul antikvárius. Kitett gyerekként kezdte a pályafutását, egy doboznyi könyv tetején.  Az…

Hú, ez de nehéz szülés volt… A Száz év magány az egyik kedvencem, García Márquez stílusa pont az esetem, a könyv maga nagyon szép, az alapötlet is tetszett, az állandó nézőpont-váltogatás is ügyesen van megoldva… …mégse szerettem ezt a regényt. Pedig akartam.  El se tudtam volna olvasni végig, ha…

Az a fajta könyv, amelyikről azt szokás mondani, hogy „semmiről nem szól, de arról nagyon”.  A végén derült ki, hogy pontosan mi is történt 200 oldalon keresztül, és akkor nagyon meglepődtem, hogy tényleg, úgy elmerültem a regény költőiségében, észre se vettem, hogy cselekménye is van. Isten látja…

Amikor – valamikor nyár elején – felfedeztem ezt a regényt, annyit tudtam róla, hogy háromkötetes, több mint 1600 oldalas japán családregény a középkorból, szorosabban a XI. századból, rettenetes nagy klasszikusuk, rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz”-listán,…

Életemben semmit nem olvastam, ami egyszerre lett volna ennyire bűbájos és ennyire kegyetlen… Igaza volt Romain Rolland-nak: ez a könyv tényleg olyan, mint egy folyó. De nem(csak) úgy, ahogy ő mondja. Hanem úgy, hogy a sok-sok apró történet, amelyekből a regény felépül, mint kisebb-nagyobb…

Jaj, de furcsa könyv ez. Először is: Az nagyon látszik rajta, főleg a középső ötven-hatvan oldalon, hogy a szerző nem „profi” abban az értelemben, hogy nem az írás a mestersége (konkrétan idegsebész). Időnként rakásra sorolja a közhelyeket, különösen amikor a jelenkori Zimbabwe boldog…

Ez nagyon gyors olvasmány volt. Valami három-négy óra alatt vége lett. De most nem azért, mert túl akartam rajta esni. Sőt. Olvastam, míg megfőtt a rizs, míg bekapcsolt a számítógép, míg megettem a kakaós csigát. A helyszín az Ottomán Birodalom egy meg nem nevezett nagyvárosa, de van egy olyan…

Őszintén csodálom ezt a nőt. Agatha Christie kortársaként angol krimit írni, a klasszikus műfajból valót – ahhoz már eleve merészség kell. Jó krimit írni – ahhoz tehetség. De hogy angol is, klasszikus is, jó is, és mégse utánozza Agatha Christie-t?! Na, ahhoz már a zsenialitás környékén kell…

Jajj, hát ez az Inés Suárez, ez Az ellopott futárból a Babette anyó fiatalon. :D Csak lavór helyett serpenyővel likvidálja a nemkívánatos elemeket. De a kard meg a páncél se áll neki rosszul, és pofozkodni is tud. Közben tésztát süt, csontot rak helyre, és várost alapít. Történelmi alak, a mai Chile…