Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Romantika humor nélkül (E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala)

2020. február 16. - Timár_Krisztina

Nagy lelkesen megvettem – Hoffmann neve garancia! –, antikvár példányként, de gyakorlatilag olvasatlan (bár elég büdös) állapotban. Aztán néztem meg az értékeléseket. Hoffmann-regény – irónia nélkül? Jóságos-magasságos, az meg miféle állat?! Úgyhogy érintetlenül (és büdösen) ült a polcomon jó ideig,…

Tovább

Cikázó regényvilág, szemkiszedés és embergép (E. T. A. Hoffmann: A homokember)

Ezt a kisregényt gyűjteményes kiadásban szokták megjelentetni, Az arany virágcseréppel és a Scuderi kisasszonnyal együtt. Mivel a háromból csak kettő függ össze, és azok sem a cselekményükben, három blogbejegyzést írtam róluk. A másik kettő a fenti linkekre kattintva olvasható. Az arany…

Tovább

Kétszáz éves portálfantasy (E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép)

Ezt a kisregényt gyűjteményes kiadásban szokták megjelentetni, A homokemberrel és a Scuderi kisasszonnyal együtt. Mivel a háromból csak kettő függ össze, és azok sem a cselekményükben, három blogbejegyzést írtam róluk. A másik kettő a fenti linkekre kattintva olvasható. Ha száz évig élek, se tudok…

Tovább

Végenincs bűvészjáték (E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete)

Előfordult néha ifjabb éveimben, hogy komplett történeteket álmodtam meg: cselekménnyel, szereplőkkel, veszéllyel, megmeneküléssel, és szürreális városokkal, ahol minden emeletet más színűre festettek, és mintha papírból lettek volna a házak. Egyszer árvizet is álmodtam. Máskor gyalogösvényt, egyik…

Tovább

Rossz pap és tehetséges költő (Vincas Mykolaitis-Putinas: Oltárok árnyékában)

„Én tiszteletben tartom a papság fennkölt eszméjét, s nem szándékozom a megszentségtelenítőinek számát növelni. Az ember vagy példamutató pap legyen, vagy semmilyen.” Ez nyugodtan lehetne a könyv mottója. Gondoltam még a 720. oldal tájékán. Aztán a regény végére értem, és kissé kiborultam. Soha…

Tovább

A szerzés vágya (Ignac Koprivec: Ház a domboldalon)

Nagyon furcsa könyv ez. Most jó volna olvasni róla, vagy beszélgetni róla valakivel, de egyelőre semmi szakirodalmat nem találtam róla, és nem ismerek senkit, aki olvasta volna.Első találkozásom a szlovén irodalommal. Még a fülszövegét se láttam, csak az első bekezdéseit találtam meg véletlenül az…

Tovább

Sokat akar a szarka (Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek)

Sokat akar a szarka, pedig egyébként jó ötletei volnának. Csavaros, fordulatos cselekmény, sok összefutó szál, nyomozás némi noir-beütéssel, történelmi ereklyék, XVI. századi oroszok meg tatárok, ősrégi hiedelmek, mítoszok és mondák, misztikus kapcsolatok múlt és jelen, ember és ember között,…

Tovább

Őslakos kis népek utazása (Juvan Sesztalov: Kék vándorutak)

Nagyon érdekes könyv, és – így a végére érve már biztos vagyok benne – fontos is.Annál mindenesetre mérhetetlenül fontosabb, mint amennyi figyelmet kapott és kap.*Nem szemrehányás ez a részemről: én se nyúltam volna hozzá, ha 1. nem reklámozzák nekem annak idején magyar szakos egyetemista koromban…

Tovább

Az egyetemes emberi és az egyedien szibériai (Amikor elmennek a bálnák)

Egy átmeneti időszak terméke a kiadvány. 1991-ben MÉG volt némi piaca az (akkor már) oroszországi (közelebbről: szibériai) nemzetiségek irodalmának magyar nyelvterületen,* és MÁR meg lehetett jelentetni azt is, amit a szovjet időkben a szomszéd utcában se hagytak volna emlegetni, nemhogy külföldön.…

Tovább

Lettország. Útkeresés helyénvalóság és helyén-nem-valóság között (Regīna Ezera: Csak egy nap volt a nyár)

Jaj, hát már megint itt egy antikvár könyv, amelyet majd harmincéves kora ellenére én olvastam végig először… Csak tudná az előző tulajdonosa, mit vesztett vele.  Három szigorúan objektív okból vettem meg: 1. az írónőnek nagyon szép neve van (keresztneve Regina – „királynő”, mint az egyik…

Tovább
süti beállítások módosítása