Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Képlékeny határvonalak (Mary Shelley: Frankenstein)

2020. február 15. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Pár hónapja láttam a neten egy idézetet. Kicsit pontatlan (de legalább jól hangzó) magyar fordításban így néz ki: „Ha tudod, hogy nem Frankenstein a szörnyeteg, az a tudás. Ha tudod, hogy de, az a bölcsesség.” Persze sarkít az idézet, ennél sokkal-sokkal összetettebb a kérdés – de…

Tovább

Ukrajna. Escher-képek szóban újjáalkotva és meghaladva (Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei)

Első olvasás: 2015. március 13. Azt én nem tudom, hogy ez a könyv mi (nem fantasy, nem sci-fi, nem varázslóiskola-történet, tényleg még a mágikus realista regényekhez áll a legközelebb), de hogy eszméletlen jó, az biztos.Meg az is biztos, hogy bár sem a magyar cím, sem a fülszöveg nem tartalmaz…

Tovább

Aki Ariostót szereti, rossz ember nem lehet (Italo Calvino: Eleink)

Ez a kötet így ebben a formájában pofátlanság.Hogy valakinek kétoldalanként legyenek olyan ötletei, amilyenekből más író egész regényt kanyarítana…No de nem dühöngünk. Mottó: aki Ariostót szereti, rossz ember nem lehet. A kötet három kisregényéből úgy lett trilógia, hogy Calvinót sokáig piszkálták…

Tovább

Meseregény az időről meg a diktatúráról (Vera Panova: Hány óra van?)

Ami a gyerekeknek a Momo, az a felnőtteknek a Hány óra van?Zseniális-szürreális meseregény az időről – meg a diktatúráról. Péntek estére szedtem elő. Hiba volt: nem fáradtság ellen való. Igaz, hogy szombaton sokáig lehet aludni… de azért nem úgy képzeltem a péntek estémet, hogy fél tízkor kinyitom a…

Tovább

Indonézia. Iskolaregény gyermekbetegségekkel (Andrea Hirata: A végletek szigete)

Szép könyv, sok humorral, derűvel, szomorúsággal, időnként meg orrba vág, de rendesen. Korábban nem létezett más indonéz regény magyar fordításban, tehát mindenképpen hiánypótló. Nem mellesleg világsiker. A Harry Potter, az Abigél, a Jane Eyre, az Iskola a határon mellé szépen odaillik mint…

Tovább

Angola. Hogyan dolgozzuk fel történelmünket? (José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő)

Angolára is ablakot nyitottam. Megérte.  Amilyen vékonyka kis kötet ez, olyan élvezetes. Először is a főszereplő egy albínó fekete (hülyén hangzik, de mit csináljak, aki tud jobbat, szóljon), aki ráadásul antikvárius. Kitett gyerekként kezdte a pályafutását, egy doboznyi könyv tetején.  Az…

Tovább

Kolumbia. Part menti fák egy hosszú hajóúton (Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején)

Hú, ez de nehéz szülés volt… A Száz év magány az egyik kedvencem, García Márquez stílusa pont az esetem, a könyv maga nagyon szép, az alapötlet is tetszett, az állandó nézőpont-váltogatás is ügyesen van megoldva… …mégse szerettem ezt a regényt. Pedig akartam.  El se tudtam volna olvasni végig, ha…

Tovább

Megjósolt trauma, megfejtődő rejtély (D. M. Thomas: The White Hotel)

Kétszer biztosan olvastam, de inkább háromszor. Nagyon szépen köszönöm Bényei Tamásnak, hogy feladta nekünk kötelezőnek (kétszer is), és jó alaposan meg is vitatta velünk (kétszer is). A szerelem és a halál – így lehetne összefoglalni a regényt, meg még hozzátenni, hogy „és a pszichoanalízis”, ha…

Tovább

Guatemala. Tiszta költőiség és szürrealitás (Miguel Ángel Asturias: A Kincses úrfi)

Az a fajta könyv, amelyikről azt szokás mondani, hogy „semmiről nem szól, de arról nagyon”.  A végén derült ki, hogy pontosan mi is történt 200 oldalon keresztül, és akkor nagyon meglepődtem, hogy tényleg, úgy elmerültem a regény költőiségében, észre se vettem, hogy cselekménye is van. Isten látja…

Tovább

Klausztrofób Kísérlet (Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város)

Amikor a télen adták a moziban A nyomorultakat, egy ismerősöm megjegyezte, hogy ő még filmen ennyi koszt nem látott. Most én mondom, hogy én még regényben ennyi koszt nem láttam. Ez volt az első fejezet után az első benyomásom, és hány meg hány fejezet követte még, tele szeméttel, ammónia-szaggal,…

Tovább
süti beállítások módosítása