Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Libéria. Három szuperhős egy mágikus realista regényben (Wayétu Moore: She ​Would Be King)

2020. március 20. - Timár_Krisztina

Libéria.Mint már említettem, amikor az ember világolvasást tart, nem mindig válogathat. Különösen az olyan irodalmak esetében, amelyeket alig vagy egyáltalán nem fordítanak általam ismert nyelvekre. Akkor nem mondhatom, hogy de én a mágikus realista történelmi regényeket szeretem a legjobban, főleg,…

Tovább

Benin. Lassú ritmusú eposz, rengeteg történelemmel és néprajzzal (Paul Hazoumé: Doguicimi)

Benin irodalmára is ablakot nyitottam.Nagyon jól választottam ezzel a regénnyel, pedig majdnem beledöglöttem az olvasásába. Ajánlani is merem másoknak, akik most ismerkednek Afrika irodalmaival, kultúráival. Ők is bele fognak dögleni.Ez nem regény, ez merénylet az olvasó ellen. Ez egy prózában…

Tovább

Uruguay. Egyhangú (rém)álomszöveg (Juan Carlos Onetti: A ​hajógyár)

Uruguay irodalma: megvan.Féltem ettől a könyvtől, de minek. Nyomasztónak tényleg elég nyomasztó, de számomra bőven az elviselhetőség határán innen. Ijesztőnek pedig egyáltalán nem találtam. Lehet, bennem van a hiba. Vagy a szöveg költői szépségében, amelyet Székács Vera fordítása olyan tökéletesen…

Tovább

Vatikán. A papi hivatás felé vezető út (II. János Pál: Ajándék és titok)

Amikor elkezdtem a világolvasást, elsők között találtam ki, hogy amikor a Vatikán irodalmára kerítek sort, akkor csakis Szent II. János Pál pápától olvashatok. Először is gyerekkorom óta nagyon tisztelem, másodszor bajosan tudnék olyan szerzőt találni, aki nála hosszabb ideig volt vatikáni…

Tovább

Zambia. Kétségbeejtő emberpazarlás (Zindaba Nyirenda: Ta-Lakata)

Az a fajta könyv, amelyikre akkor sem adhatnék tíz pontnál kevesebbet, ha rosszul volna megírva. Egyszerűen nem volna hozzá képem. Ez nem fejlődésregény, nem önéletrajz, nem társadalomrajz, nem is helyzetjelentés Afrika rémségeiről, bár mindegyikből van benne valami, egyikből több, másikból…

Tovább

Nepál. Nézőpontok, változások, emberi kapcsolatok (Samrat Upadhyay: Arresting God in Kathmandu)

Angol nyelven írt nepáli novelláskötet, a kétezres évek elejének Kathmandujával a középpontban. Gyorsan változik a világ, idős és fiatal egyaránt bizonytalan, nem mindenki tudja, hogy mit is akar pontosan, és nem mindenkinek van módja vagy szerencséje rájönni. Főleg abba tekinthet bele az olvasó,…

Tovább

Fidzsi-szigetek. Óceánia múltja, jelene, jövője, identitása (Epeli Hau'ofa: We Are the Ocean)

Ismét egy kiváló befektetés, amelyről nem is tudnék, ha nem fogtam volna bele a világolvasásba. A fészkes fene gondolta, hogy egy tongai-fidzsi nemzetiségű író életmű-válogatásában ennyi mindent találok, amihez nekem konkrétan és bármely európai embernek általánosságban közvetlen köze lehet. Arról…

Tovább

Bhután. Zarándokúttá váló élet (Kunzang Choden: The Circle of Karma)

Az ilyenekért érdemes világolvasásba fogni. Amikor egzotikus országok irodalmát olvasom, azt szeretem, ha nem egyszerűen fordulatokat és szereplőket kapok, hanem megtudok valamit arról, hogyan gondolkodnak ott az emberek, és miért éppen úgy. Mit szeretnek, mitől félnek, min vesznek össze, mit…

Tovább

Svájc. Részem van valamiben, ami örökkévaló (Jean-Jacques Rousseau: Rêveries du promeneur solitaire)

Ezért tanultam franciául.* Ezért magoltam a szabályokat, írtam ki a szavakat, ismételgettem jelentéseket és vonzatokat még szilvalekvár-kavarás közben is.** Pont ezért. El nem tudom mondani, milyen érzés úgy olvasni Rousseau-t eredetiben, hogy értem, amit olvasok. Hogy részem van valamiben, ami…

Tovább

Guyana. A hasbeszélő meséje (Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában)

Álmomban nem jutott volna eszembe, hogy ez a könyv ilyen érdekes lesz. Én csak guyanai irodalmat kerestem. A témában jártasak tudják, mivel jár a világolvasás: elég gyakori komfortzóna-elhagyással. Ha az ember egzotikus irodalmakat keres, nem válogathat, hogy de én a mágikus realista történelmi…

Tovább
süti beállítások módosítása