Uruguay irodalma: megvan.

Féltem ettől a könyvtől, de minek. Nyomasztónak tényleg elég nyomasztó, de számomra bőven az elviselhetőség határán innen. Ijesztőnek pedig egyáltalán nem találtam. Lehet, bennem van a hiba. Vagy a szöveg költői szépségében, amelyet Székács Vera fordítása olyan tökéletesen visszaad. Kár volt ennyit halogatni.

Talán éppen a szöveg költőisége teszi lehetővé, hogy egy ennyire unalmas szöveg ennyire könnyen és gördülékenyen olvasható legyen. A legképtelenebb mondatok is természetesen következnek egymásból, mintha semmilyen más módon nem hangozhatnának. Olyan, mint egy álomszöveg, még ha lidérces álomról van is szó. Nekem egy pillanatig se tűnt mesterkéltnek az egész, pedig Kafkánál ugyanettől a stílustól a hideg lel, minden értelemben.

Mert senkinek ne legyenek illúziói: ez a szöveg unalmas. Ezzel nem szólom le, ezzel tényt állapítok meg. Annak is volt szánva. Egy széteső, belsejéig rohadó, hideg, nyirkos, esős és szürke világot hogy is lehetne másképp megírni, mint unalmasan? Itt még a nagy-nagy rejtély is banális megoldást kap, illetve csak félmegoldást, de a megoldás egésze úgyse érdekel akkor már senkit. Legfeljebb a megalkotottság szintjén beszélhetünk bárminemű izgalomról (például ha tanulmányt akarnék írni róla, biztos, hogy a rendszeresen felbukkanó Szűz Mária-kép variációinak – és szomorú leértékelődésének – külön alfejezetet szentelnék).

Annyira sivár és őrült és elborzasztó és lehangoló a regényvilág, hogy szinte röstellem, amiért nem ijedtem meg tőle. Pedig még csak azt se mondhatom, hogy a hajógyár világa, amelyet pusztán az tart össze, hogy a működtetői saját maguknak sem tudják bevallani saját kudarcukat, mert azzal az egész életük kudarcát kellene bevallaniuk – még csak azt se mondhatom, hogy nem ismerős. De ez a rengeteg fém és olaj és motor és gép... ez valami oly mértékig idegen tőlem, hogy még a pusztulása sem tud igazán megérinteni. Csak a pusztulás költőisége.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2019. október 13-án írtam. 

Pontszám: 10/8