Angol nyelven írt nepáli novelláskötet, a kétezres évek elejének Kathmandujával a középpontban. Gyorsan változik a világ, idős és fiatal egyaránt bizonytalan, nem mindenki tudja, hogy mit is akar pontosan, és nem mindenkinek van módja vagy szerencséje rájönni. Főleg abba tekinthet bele az olvasó, hogy hogyan működnek (vagy nem működnek) a házasságok ebben a világban.

Ahány novella, legalább ugyanannyi nézőpont. Kész tanulságot az olvasó egyszer sem kap, sőt a leggyakrabban még végkifejletet se, az legfeljebb sejthető. Ez illik is a novellák szereplőinek bizonytalanságához. Miért pont az olvasónak segítenének többet. Ez a nézőpontjáték különben is inkább arra való, hogy elidegenítse a szereplőket az olvasótól, aki így megtarthatja távolságát – no meg rálátását az eseményekre. Tessék önálló véleményt formálni.

…és ezzel kb. minden jót el is mondtam a kötetről. Más jót nem tudok mondani. Meg rosszat se. Egyetlen novella jött közel hozzám, amelyik az idős és a fiatal költő kapcsolatát, kimondatlan konfliktusát, apa-fiú viszonyát bontja ki nagyon pontosan, nagyon összetetten, azért önmagában jár plusz egy fél csillag a kötetnek. Az összes többi se hús, se hal. Egyszerűen semmilyen. Még csak azt sem éreztem, hogy most hú, de mennyit megtudok Nepálról. Ugyanazok a minták ismétlődnek, ugyanazok a problémák bukkannak fel, itt-ott mintha valami újfajta megoldás érlelődne, de a következő bekezdésben megint sikerül belefulladni az egyhangúságba. Felzaklatni meg maximum a szereplők krónikus kommunikációképtelensége tud. Énnálam ez nem működik, sajnálom.

Nepál letudva. Hál'Istennek könyvtári, pénzt nem adnék érte. Bocs.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2019. június 12-én írtam. 

Pontszám: 10/7