Kozmosz Könyvek, te csodás. Meg a te duplakönyveid.* Még további kettőt tervbe vettem, ami a közeljövőt illeti. Remélem, sikerül még ilyen gyöngyszemekre bukkannom. Vagy még inkább, hogy ilyen trollkodásra. Mert pont ezt a két kisregényt pont sci-fiként kiadni, pont ebben a sorozatban – hát, kérem,…

Zsuravljova tíz pont, Jurjev maximum hét. Még mindig jó a retro sci-fi! Egyébként pedig – bár ma már igazán mindegy –, a borítókat össze tetszettek cserélni…  Hóhíd a szakadék felett:A múltkor találtam egy olyan hard sci-fit, amely sajátos módon a pszichológiával kísérletezett. Ha a sci-fihez…

Egyik kisregény se volt tökéletes, de azért jól elvoltam a kötettel. Éljen a retró sci-fi! Három nap egy esztendő:Az a fajta szöveg, amelyiktől az ember fönn marad a vonaton. (Én csak azért nem, mert végállomásig mentem.) Feszes, pergő kisregény, pont olyan hosszú, hogy van ideje kibontakozni, és…

Jó ez, nem tudtak ezek rosszat írni, de azért jobbat igen.  Kellett most a lelkemnek ez a hatvanas években aranyos-optimistán megrajzolt XXII. század, ahol mindössze tízmilliárdnyi az emberiség, senki nem éhezik, ellenben mindenki tudományokkal foglalkozik, dúl a nemzetköziség meg a világbéke, a…

Az összes biztosítékot leolvasztotta az agyamban ez a „fantasztikus detektívregény” (mai kifejezéssel élve krimi-sci-fi), de nagyon jó volt. A fizika megszállottjainak különösen ajánlott (holtbiztos, hogy az ő agyukat is rendesen megdolgoztatja majd), de én se éreztem magam rosszul ebben a világban.…

Amikor – valamikor nyár elején – felfedeztem ezt a regényt, annyit tudtam róla, hogy háromkötetes, több mint 1600 oldalas japán családregény a középkorból, szorosabban a XI. századból, rettenetes nagy klasszikusuk, rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz”-listán,…

Életemben semmit nem olvastam, ami egyszerre lett volna ennyire bűbájos és ennyire kegyetlen… Igaza volt Romain Rolland-nak: ez a könyv tényleg olyan, mint egy folyó. De nem(csak) úgy, ahogy ő mondja. Hanem úgy, hogy a sok-sok apró történet, amelyekből a regény felépül, mint kisebb-nagyobb…

Gyakorlatilag alighogy becsuktam a Nyugati utazást (amelyről itt írtam), már nyitottam is ki (mihelyt megtaláltam) a folytatást. Amelyről aztán persze kiderült, hogy igazából nem is folytatás, és azon kívül, hogy ugyanúgy hívják a szereplőket, és Kínában játszódik, buddhisták között, sok köze nincs…

Egy Bulgakov-rajongónak ilyet adni a kezébe?! Hát hol van még a karácsony?! Iaras molytárs, milyen csokit szeretsz? Most már tényleg jövök neked eggyel!  Amúgy meg tíz pontból tizenegyet miért nem lehet adni??? Még sose olvastam a Sztrugackij fivérektől semmit, de még fogok. Hogy mikor, arról…

Minden meg van írva. És ez így jó, mert így újra is lehet írni…  Nagyon fura könyv ez. Fantasy is meg nem is. Egy olyan képzeletbeli világban játszódik, amelyben a legváratlanabb pillanatokban a sajátjára ismerhet az ember. És nem mindig kellemes a ráismerés. A helyszín egy kitalált táj, amelyik…