Kétszer biztosan olvastam, de inkább háromszor.

Nagyon szépen köszönöm Bényei Tamásnak, hogy feladta nekünk kötelezőnek (kétszer is), és jó alaposan meg is vitatta velünk (kétszer is).

A szerelem és a halál – így lehetne összefoglalni a regényt, meg még hozzátenni, hogy „és a pszichoanalízis”, ha ez nem volna fölösleges, hiszen éppen a pszichoanalízis miatt szól a regény szerelemről és halálról úgy, ahogy szól. A szerelem a lehető leganyagibb testiségig elmegy (az első két fejezet után szerintem semmilyen pornográf irodalom újat már nem mutathat), a halál pedig a lehető legmegalázóbb, testet-lelket tönkretevő szenvedésig (holokauszt).

A főszereplő egy jóstehetséggel megáldott-megátkozott operaénekesnő, Freud páciense (fiktív eset), ő írja meg erotikus-horrorisztikus-szürreális látomását a fehér hotelről, ahol a testek szabadon érintkeznek egymással, szerelemben és halálban egyaránt. Kevésbé finoman szólva: itt aztán mindenki mindenkivel mindenhogy, miközben tömegkatasztrófák pusztítják az embereket.

Azután következik Freud elemzése, aki szépen ízekre szedi a látomást, és okosan, módszeresen megfejti belőle a nő egész múltját, de éppen a legfontosabb következtetéseiben nem is tévedhetne nagyobbat. Mert a látomás nem(csak) a nő múltjáról szól, hanem a jövőjéről is – egyúttal az emberiség jövőjéről –, amelyben a XX. század egyik legnagyobb traumája készülődik. Itt az emberiség a páciens, és a test pszichoszomatikus tünetei azt jelzik, hogy baj lesz a világgal. 

Nagyon izgalmas látni, ahogyan a későbbi fejezetekben vissza-visszatérnek az első fejezetek motívumai, a lehető legváratlanabb helyeken – az utolsó aztán rendesen sokkolja is az olvasót, még harmadszorra is. Nem hiszem, hogy valaha elfelejtem azt a jelenetet.

Ez a könyv igazából nem a holokausztról szól. Sokkal inkább arról, milyen lehetősége és mekkora esélye van az embernek a XX. század végén (vagy akár a XXI. elején) felfogni és feldolgozni (???) bármiféle népirtást. Rólunk szól, akik olvassuk, és próbáljuk megfejteni, ahogy Freud az eseteit.

(Szerencsére magyar fordítása is van, de életemben senkivel nem találkoztam, aki olvasta volna. Örömmel látom, hogy a Molyon azért akadnak.)

Ezt 2014. augusztus 26-án írtam. 

Pontszám: 10/10