Amikor annak idején elkezdtem mongol irodalmat keresni, sejtettem, hogy nagy választék nem lesz. Ezért különösen meglepődtem és megörültem, hogy a kevéske magyarra fordított mongol könyv között még klasszikust is találni. Amikor pedig megláttam, hogy a fordító Lőrincz L. László, nem is volt már…

2015. okt. 30. Ikszedik újraolvasás vége. Még mindig kegyetlen, még mindig megrendítő.Így, hogy sokadszorra haladok végig rajta, a történet már szinte mellékes is, megengedhetem magamnak, hogy apróságokra figyeljek. Az alapkérdés persze az, ami az utolsó előtti fejezet címe is: „Miért?” Nem…

Elfeledett család, elfeledett szavak, egy majdnem elfeledett nép, egynémely felderíteni való titkok – mi mást akarhatnék, gondoltam, amikor belefogtam a regénybe.Aztán mégis jóval tovább tartott elolvasni, mint hittem volna, mert a regény első harmada nagyon nem az én világom volt.* Elismertem az…

Kimaradt az életemből, pedig nem is egyszer felbukkant már az elolvasandók között, de mindig visszatartott, hogy hajdanában egy olyan ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, akinek nemhogy könyvekkel kapcsolatos, de semmilyen ítéletében nem bíztam.*Nem mondom, hogy jaj, de sajnálom, mert egyrészt már…

Fura, hogy éppen pár nappal azelőtt kezdtem bele egy fehérorosz könyvbe, hogy egy fehérorosz írónő megkapta a Nobel-díjat. Sose olvastam még semmi beloruszt (a soknemzetiséges kihívásokhoz kerestem), és ahogy vagy egy éve végignézegettem a magyarul megjelent fehérorosz életműveket (mind a nyolcat),…

Már akkor a fentiekkel akartam kezdeni a leendő értékelést, amikor a regény kétharmadához értem. Akkor már határozottan úgy éreztem, hogy a dán szerző nemes versenybe bocsátkozott a tizenegy évvel korábban megjelent lengyel regénnyel. Nagyon szép könyv ez, Nobel-díjat is kapott a szerző, úgyhogy…

Nem könnyű olvasni ezt a könyvet, ha az ember feltételezi, hogy minden, amit olvas, (a mű világán belül) igaz.Nagyon könnyű olvasni, ha az elején észreveszi, hogy itt mindenki mindent puszta pletykából tud, amelyek egymásnak is ellentmondanak, azért, mert ők pletykák. És úgy is kell komolyan venni…

Nagyon szép. Nagyon melankolikus. Nagyon olasz. A cselekménye egyszerű (bár apa kalandregényként emlékszik vissza rá, de ő több, mint harminc éve olvasta), a hangulatáért éri meg hozzáfogni. Meg a történelmi hátteréért, aki azt jobban szereti. Nagyon pontos korrajzot ad az egységes Olaszország…

Tízből nyolc pont, szigorúan objektív meg szubjektív okokból…Pedig amúgy nagyon nagy élmény, érdemes olvasni, nem bántam meg azt sem, hogy megvettem. Főleg annak, aki jobban szereti a történelmet nálam. Mert én szeretem, de azért nem viszem túlzásba. (Profi vagy amatőr) történésznek pedig igazi…

Kultúrmissziós célú olvasásaim egyike, avagy ismerjük meg szomszédaink klasszikus irodalmát.Jelentem: érdemes. Nagyon szép könyv ez. Olvasás közben esett le, hogy alig öt évvel a Tót atyafiak után jelent meg – ugyanaz a korszak, ugyanaz a tájegység, és ez látszik is. Nincsenek benne áthallások,…