Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Emlékek, gyökerek nélkül (Cesare Pavese: A hold és a máglyák)

2020. február 27. - Timár_Krisztina

Nagyon szép könyv, de sajnos nem az én világom. Kicsit olyan, mintha A párduc tükörképe lenne – most nem a főnemes nézőpontjából figyeljük a XX. századot, hanem a szolgalegény-világcsavargóéba helyezkedünk bele, de a kép, amelyet látunk, az bizony fájdalmasan hasonló. Az emlékezet könyve ez, és…

Tovább

Így NE neveld a hősnődet (Joseph Sheridan Le Fanu: Uncle Silas)

És most gonosz leszek, és juszt sem adok neki hat pontnál többet.Ennek nem lett volna szabad rákerülni az 1001 könyv listájára. És meggyőződésem, hogy ha történetesen nem nyugat-európai (ráadásul pont angol nyelven írt) klasszikus lenne, hát esélye se lett volna rákerülni.* Gótikusnak gótikus, de…

Tovább

Szellemi játék, mitikus küzdelem és tökéletes demokrácia (Agatha Christie: Murder on the Orient Express)

A könyv, amelyet három-négy olvasás után se lehet letenni.A könyv, amelyet nagyon nehéz (vagy éppen lehetetlen) súlyos spoilerek nélkül méltatni.Viszont elképesztően jó dolog harminc* darab tizennyolc éves ifjúval társalogni róla egy óra hosszat. És olyanoknak a véleményét hallani, akikből máskor…

Tovább

Van mire építeni (Klement Tímea: Trónszék)

Nem pontozom, mert nem tudnék biztonsággal dönteni.De értékelni mindenképpen szeretném, mert megígértem, hogy véleményezni fogom. Jó is, hogy összeszedhetem a gondolataimat. Szedjem össze elébb is a jót:A könyv határozottan olvastatja magát, az írónak van stílusérzéke. Néhány óra alatt a végére…

Tovább

A klasszikus angol krimi esete a marketingesekkel (Dorothy L. Sayers: Murder Must Advertise)

Nem tudtam, mi hiányzik az életemből…Hát az, hogy megtudjam, hogy van angolul a csatos üveg, az ólmosbot, a szabványméretű vonalas írólap meg a hattyúprém. Esetleg a köpőcső. De hogy még azt is megtudom, hogy van a „tokkal-vonóval”, no, arra tényleg nem számítottam.Egyébként meg kaptam egy jó kis…

Tovább

Paraguay. Gyönyörűség és szomjúság (Augusto Roa Bastos: Embernek fia)

Nem igazán vagyok oda a háborús történetekért – kivételek azért akadnak –, mégis ezt a könyvet választottam ki paraguayi olvasmánynak. Érdekelt, mert annyi jót – meg annyi rosszat – írnak róla a molyok, és érdekelt, hogy most akkor mágikus realista ez vagy nem, és ha igen, miért, és ha nem, hát…

Tovább

Nicaragua. Küzdelem egy boldogságot adó államért (Gioconda Belli: Nők országa)

Nicaraguai irodalom: megvan. Jó szándékú tézisregény, kicsit naiv, nagyon ötletes. (És Isabel Allende könyveivel ellentétben a borítót se szúrták el.) Szerkesztésmódjának köszönhetően sikerült izgalmas, egységes, adott pontból adott pontba tartó történetet összehozni, ami különösen értékelendő, ha…

Tovább

Régimódi miszticizmus (Manfred Kyber: A kis Veronika három lámpása)

Huszonöt éve simán tíz pontot kapott volna tőlem, sőt talán a kedvenc könyveim közé is került volna, de hát elkéstem az olvasásával. Nincs is ezzel semmi gond, van olyan gyermek- és ifjúsági irodalom, amelyikből ki lehet nőni. De annak, aminek szánták, teljesen jó: szépen megírt, színvonalas munka,…

Tovább

Trinidad és Tobago. A diktatúra hatásos és nyomasztó megjelenítése (V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában)

Nem szeretem. Nagyon nem. Túl lassú. Túl kevés a rokonszenves szereplő (konkrétan nincs is). Túl sok a történetmondás, túl kevés az esemény. Túlságosan vigasztalan a helyszín. Túlságosan kiszámítható a cselekmény. És akkor még van pofája túl közel is jönni. Mindjárt kívánságlistára teszem. Menjen a…

Tovább

Bárcsak költői próza volna az egész (Valentín Teitelboim: A pampa éneke)

Jól bedőltem Pablo Nerudának.Ő írta az előszót, amelyben valósággal áradozott a regényről. Ez alapján azt gondoltam, költői prózát fogok olvasni, igazi jó spanyolos ritmusban. A fordító, Benyhe János neve színvonalas magyar szöveget ígért.Hát latin-amerikai művel régen szenvedtem ennyit… Pedig nem…

Tovább
süti beállítások módosítása