– …akkor halljuk azt a receptet: hogy készül egy igazi jó szórakoztató regény?
– Nos, először is tegyél bele sok nevetést, még több mosolygást. Erre a célra nagyon tudok javasolni néhány több ezer éves módszert, de azért egyáltalán nem kell sajnálni belőle a legmodernebb humorforrásokat sem. Aztán dolgozd össze egy néphagyományokból ügyesen összerakott háttérvilággal, no meg persze egy fordulatos cselekménnyel, amelyben minden szépen megtalálja a helyét. Mondom, minden. Igen, még egy random madárkaka is. Közben folyamatosan adagold hozzá a jól kitalált szereplőket, amolyan földhözragadt mesefigurákat, tudod, amilyenekkel tele van Budapest. Klisé mehet bele, de szigorúan csak önmagából kiforgatva. Ha a kiforgatással esetleg gondod volna, vedd végig még egyszer, amit a humorforrásokról mondtam. A végét magadtól is ki tudod főzni, abban segíteni se kell. Ja, ha még egy kis felnőtté érés is belekerül, az nem fog ártani az ízének. Megjegyezted?
– Naná, hogy.

Hát valahogy így képzelem a párbeszédet, amely Virág Emília és a regényírás múzsája között zajlott le. 
Igen, tudom, olyan múzsát nem ismertek a görögök. Nem tökmindegy? Virág Emília ismeri, azt' kész. A görögök baja, ha nem találták meg.*

…és én erről most többet nem is írok. Mert ha nekimegyek, holnapig nem hagyom abba, és elspoilerezem az egészet.

* Amúgy megtalálták. Csak lenézték. A hülyék. Úgy kell nekik.

Ezt 2017. május 13-án írtam. 

Pontszám: 10/10