Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Nyelvi időutazás (Lakatos Demeter: Búcsú az ifjúságtul)

2020. február 12. - Timár_Krisztina

lakatos.jpgNyelvi időutazás olyan korokba, amikor a magyarban még nem mindig használták a határozott névelőt, amikor a -val/-vel még nem hasonult, viszont ejtették a lágy dzs hangot. A csángó nyelvjárás mindezeket megőrizte, és még sok más hang- és alaktani különlegességet. Némi nyelvtörténeti előismeret nem is árt az olvasásához, bár a legnehezebben érthető szavakhoz van hátul magyarázat. Egy idő után pedig már hátra se kell lapozni, mert megszokja az ember a helyesírást és a nyelvhasználatot. Mintha a saját anyanyelvét fedezné fel újra. 

Ennek ellenére vegyes érzelmekkel olvastam. Az általam ismert olvasási-értékelési módszerek (van belőlük jó pár, volt miből válogatnom) gyakorlatilag állandóan összeütköztek azzal a gondolattal, hogy ezek a versek a lehető legmagasabbra értékelendők pusztán már azért is, hogy egyáltalán léteznek. Hogy hála Istennek létezik a csángóknak költészete, és hogy Lakatos Demeter minden tiszteletet megérdemel, csak azért, mert verseket írt. A hét osztályával, amelyekből EGYET SE magyar nyelvű iskolában járt, és így költészetet se tanulhatott máshogy, csak a házi könyvtárában meglevő csekély számú verseskötetből.

(A fülszövegnek az az állítása, hogy Lakatos Demeternek egyáltalán nem volt mintája, azért túloz. Senki se jön rá magától, hogy néz ki egy szonett. Petőfi verseit se idézi az, aki nem olvasta őket.)

Aztán pedig lapoztam tovább, és megint előbújt belőlem a műértő, akit nagyon-nagyon zavarnak a közhelyek, az állandó önismétlések, a lépten-nyomon megbotló ritmus, az egyértelmű Petőfi-utánérzések. (Kicsit megnyugodtam, amikor az utószóból kiderül, hogy Illyés Gyulát is zavarták. Már nem is érzem magam annyira rosszul.) Azt hiszem, valami olyasmit vártam, mint amikor egy Sinka István-kötetet nyitok ki. (Sinka hortobágyi pásztorként, ócska újságokból tanult meg olvasni, és alkotott Nobel-díjasokat megszégyenítő verseket.) Annyit sajnos ettől a kötettől nem kaptam.

Amit azonban kaptam, így sem csekélység. Amit pedig a csángók kaptak, az egy nagyszerű kezdeményező. Csak szurkolni tudok, hogy legyen minél több ilyen költőjük még, aki segít nekik megmaradni a nyelvükben.

Ezt 2014. június 11-én írtam. 

Pontszám: 10/7

Kiadási adatok: Áramlat, Bp., 1992. 236 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr7115464728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása