Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Az vesse rá az első követ (Gustave Flaubert: Bovaryné)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Töprengés. Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen. A dolgok sokszor önmaguknál többet jelentenek.…

Tovább

Irgalom a szerencsétleneknek (F. M. Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából)

Szerettem volna jobban szeretni ezt a könyvet, de így sem bántam meg, hogy elolvastam. Az alapművek közé tartozik, az biztos. De nem könnyű olvasni, az is biztos. Még nekem se. És nem azért, mert egy kegyetlen szibériai büntetőtelepen játszódik, és egy elítélt nézőpontjából látjuk „a holtak…

Tovább

XXX. századi szovjet falanszter, 1924-ből (Jevgenyij Zamjatyin: Mi)

Műfajteremtő antiutópia (mai divatos nevén disztópia, lassan kezdem megszokni) a legkorábbi szovjet időkből. Minőségét jelzi, hogy hazájában elég sokáig be volt tiltva, és hamarabb jelent meg angolul, mint oroszul. Szegény Platón, ha tudta volna, mit indít el azzal a hideglelős Államával, lehet,…

Tovább

Kirgizisztán. A megfogható és a megfoghatatlan (Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála)

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, szinte minden ismerősömtől csak dicsérni hallottam. Nekem már nem adták fel kötelezőként. Pedig erről a könyvről szívesen beszélgetnék én is, ma is, bárkivel. Nemcsak kor- és társadalomrajznak kitűnő; nemcsak a természet és az ember szoros, bár távolról sem…

Tovább

Színházban színházban színház (Henrik Ibsen: Babaház / Nóra)

Újraolvasás vége. Nem örülök neki, hogy a „Nóra” címmel vált elterjedtté a darab Magyarországon. Így olyan, mintha csak Nóráról szólna az egész, mintha kizárólag az ő problémája állna a darab középpontjában, pedig nem. Ezért sokkal jobb a „Babaszoba” vagy „Babaház” fordítás, amely a norvég címnek…

Tovább

Több anekdota, kevesebb mágia (Vasile Voiculescu: Bölényfej)

Nem szeretném ismételni magamat, úgyhogy ha valaki arra kíváncsi, hogy úgy általában miért érdemes Voiculescut olvasni (esetleg arra, hogy én mitől kezdtem rajongani), az forduljon pár nappal ezelőtti értékelésemhez, melyet Az álombeli őz című kötetéről írtam. Itt és most csak arról fogok írni, amit…

Tovább

Realista északi mesék (Rūdolfs Blaumanis: Tavaszi fagy)

Minden elismerésem a kötet szerkesztőinek, fordítójának, sőt még a kötetterv készítőjének is. Ezt a kicsi kötetet így összerakni igazi művészet volt.A címlapja tetszetős (elárulhatom, hogy részben emiatt vettem meg), a kemény borító még mindig tökéletes állapotban van, a könyv egy kézben elfér,…

Tovább

Mindennapi szellemi táplálék (Kempis Tamás: Krisztus követése)

Ezt nem merem pontozni. Nem is arra való. Meg nem is arra, amit én csináltam vele, hogy gyorsított menetben olvastam végig. (De így legalább tényleg visszaadhatom a tulajdonosának holnap.) Hogy én személy szerint mit éreztem ennek a XV. századi klasszikusnak az olvasása közben, azt most…

Tovább

A modern Jókai (Jókai Mór: A tábornok és az asztrálszellem)

Nem mostanában olvastam ezt a kötetet, sőt elég régen, és érdemben az újraolvasás után fogok tudni nyilatkozni. De oly kevesen vették eddig kézbe, hogy úgy érzem, muszáj egy kis reklámot csinálnom neki. Szóval akinek esetleg nem tetszett gyerekkorában az aktuálisan feladott Jókai-kötelező, mert…

Tovább

A szalamandra nem pusztít, hanem él a tűzben (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)

Újraolvasás vége. Illetve angolul az első olvasás. Drága romantikus Bradbury, hogy meg tudja érinteni az ember lelkét, hogy az ujja köré tudja csavarni az olvasóját, még a legcsúnyább hibáit is elnézi neki. Mert vannak hibái, de hát volna szívem egy pontnál többet levonni értük? Amikor megszólítja…

Tovább
süti beállítások módosítása