Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Tavaszról, anyaságról, szomorúságról és várakozásról (Fekete István: 21 nap)

2020. február 20. - Timár_Krisztina

Huszonegy nap: annyi, amennyi idő alatt kikelnek a tyúktojások. Nagyon szép kis könyv, tavaszról, anyaságról, szomorúságról és várakozásról. Eszembe jut egy két-három évvel ezelőtti tavasz, amikor körülnéztem a nagyszüleim kertjében, majd visszagyalogoltam a kapu felé, és akkor a húgom…

Tovább

A gonosz azért félelmetes, mert hétköznapi (Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története)

Ebbe egyszer már belekezdtem, de már jó régen lehetett, mert körülbelül a felénél (azaz pont a legszomorúbb résznél) hagytam félbe, márpedig az mostanában nem jellemző rám.  Ma, abban a két órában, amíg kivételesen semmi dolgom nem volt, és még vigyázni se kellett senkire, végigolvastam. Megérte.…

Tovább

Észtország. Példázat börtönről és szabadságról (Jaan Kross: A cár őrültje)

Az kezdettől fogva világos volt számomra, hogy ez valóban, ahogy BabusM molytárs írja, „klasszikus történelmi regény”. 1978-ban íródott, de stílusát és látásmódját tekintve nyugodtan íródhatott volna nyolcvan-száz évvel korábban is. Arról szól, ami a kulisszák mögött történt: olyan eseményekről…

Tovább

India. Úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni illendő (Upanisadok)

Ősi vallások szent könyvein nincs sok értékelni való. Nem is ártom bele magam olyasmibe, amibe nálam okosabbaknak is beletörne a bicskájuk. Vendégség volt nekem ez a könyv: vendégül láttak egy idegen, ám többnyire igen rokonszenves kultúrában, s úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni…

Tovább

Vietnam. A tökéletes műalkotásért szenvedni kell (Nguyễn Du: Kiều története)

Ez de fura könyv. Klasszikus vietnami verses regény 1820-ból: szerelem, kaland, némi vér, sok szenvedés, konfucianizmus meg buddhizmus, és elég sűrűn kelti azt a benyomást, mintha Nguyen mester sok-sok haikut gyúrt volna össze, gyúrta-gyúrta, addig, hogy végül cselekményük lett. Tandori előtt…

Tovább

A színe miszticizmus, a fonákja karnevál (Gustav Meyrink: A zöld arc)

Második olvasásom Meyrinktől. Nem az utolsó.Nem, a cím nem fojtogatásra, nem epeömlésre, sem nem vízből kihúzott tetemre utal. A regény első (?)* magyar fordításának még „A zöldarcú kísértet” volt a címe. Nem, ez nem kísértettörténet. Igen, ettől függetlenül az első cím sokkal jobban állt a…

Tovább

A levegő és a tűz regénye (Frans Eemil Sillanpää: Silja)

Levegő és tűz.Inkább levegő, mint tűz, de azért az utóbbi is ott van, jelen van, háromszor égeti ki Silját. Háromszor esik lázas betegségbe, és mindannyiszor tisztább lesz.Kevés olyan alakkal találkoztam életemben, aki ennyire a levegőhöz tartozott volna, mint Silja. Az elbeszélő minden alkalmat…

Tovább

Alkimista akarok lenni Prágában! (Gustav Meyrink: Gólem)

Most én ezzel mit kezdjek?Alkimista akarok lenni Prágában!De minimum regényt akarok írni az alkimistákról Prágában! Vagy ha létezik még egy ilyen város, amelyik ily mértékben ontja magából a zseniális groteszkeket, akkor ott! Benyomásaim a regény fülszövegéről:Amiben süketnéma árnyjátékos, különc…

Tovább

Mi lesz veled Sancho Panza nélkül? (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma)

Újraolvasás vége.Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.Volt.Már jó régen. Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott.  Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember…

Tovább

Kalandregény, emberek helyett tárgyakkal (Honoré de Balzac: Goriot apó)

2015. január 2.  Harmadik újraolvasás vége.Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz. Hogy a bánatba' csinálja? Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. Sőt, azt a…

Tovább
süti beállítások módosítása