Nem szeretném ismételni magamat, úgyhogy ha valaki arra kíváncsi, hogy úgy általában miért érdemes Voiculescut olvasni (esetleg arra, hogy én mitől kezdtem rajongani), az forduljon pár nappal ezelőtti értékelésemhez, melyet Az álombeli őz című kötetéről írtam. Itt és most csak arról fogok írni, amit konkrétan ennek a kötetnek az olvasása közben gondoltam.
Először is azt, szinte végig, hogy Az álombeli őz inkább az én ízlésem szerint való volt. Ebbe a kötetbe érzékelhetően azokat az írásokat válogatták össze, amelyekben több az anekdotikusság és életképszerűség, kevesebb a népmeseiség és mágikusság. Még akkor is igaz ez, ha két elbeszélés mindkét kötetbe belekerült, más-más fordításban.
Tehát az az olvasó, akit érdekelne egy kötetnyi, Havasalföldön, Moldvában és Dobrudzsában játszódó, az 1940-es és 1950-es években írott, romantikus stílusú, ennek ellenére abszolút korszerű próza – de a mitikus-mágikus meséket nem szereti –, az inkább a Bölényfejet olvassa.
Még akkor is jól fog neki esni, ha amúgy ezek az elbeszélések azért botladoznak esztétikailag itt-ott. Némelyik fölött szerintem elaludt az író, és felébredve nem pontosan emlékezett, hogy hol tartott. :) De a történetek vége továbbra is megbízhatóan kiszámíthatatlan.*
Ami ennek a kötetnek számomra az igazi különlegességét adja, az a fordítás nyelve. Először csak csodálkoztam rajta, aztán egészen beléje feledkeztem. A fordító ugyanis köznyelvet használ ugyan, de oldalanként legalább kétszer – nem kétlem, hogy szándékosan – át-átcsúszik székely nyelvjárásba. (Különösen ott, ahol a szereplők érzékelhetően románul is tájszólásban beszélnek, csak a Kárpátok másik oldalán.) Mintha mondaná: „annyira kell nekem ezt a Voiculescu, hogy erdélyi magyar írót csinálok belőle.” 

* Közben hírelem ám az írót, már sikerült egy kolléganőmmel elolvastatni Az álombeli őzet, ő fogalmazta meg a következőket: minden történetet olyan érzéssel kezd olvasni az ember, hogy ezt a sablont már ismeri, olvasta valahol; aztán kb. a felénél rájön, hogy dehogy ismeri, becsapták. 

Ezt 2014. december 18-án írtam. 

Pontszám: 10/9