Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Akkor tökéletes, ha nem tetszik (George Orwell: Nineteen Eighty-Four)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

Nem vagyok hajlandó pontozni, nem igaz, hogy tetszett, de az ilyesmi nem is arra való, hogy tetsszen. Ez pont akkor tökéletes, ha nem tetszik. Maximum annak örülök, de piszkosul, hogy vége. Meg annak, hogy nem magamtól fogtam a kezembe, hanem egy diákomnak kell segítenem vele kapcsolatban,…

Tovább

Merengés, mellébeszélés, könyörtelenség (Anton Pavlovics Csehov: Sirály)

2015. február 9. Találtam egyszer egy régi játékkönyvben egy kitalálós játékot. Irodalmi művekre kellett asszociálni, „mi lenne, ha…” kérdéseket befejezni, és válaszolni rájuk. Akkor most játsszunk. Mi lenne, ha szín lenne? – Hússzínű, tüdőszínű, pasztellrózsaszín, egymásba mosódva. Mi lenne, ha…

Tovább

Nem is olyan traumatizáló (Lev Tolsztoj: Mesék)

Tessék, gyerekek, olvassátok, mit írt nektek a Tolsztoj bácsi. Igen szépet. Igen sokat. Apróbbat-nagyobbat. Arra való meséket, hogy Koljuska meg Nasztyenka megtanuljanak olvasni, és közben megértsék, hogyan működik a világ. Hogy a holló vízbe fojtja a fiait, akik nem mondanak neki igazat. Bizony.…

Tovább

Azért is Levint szeretem jobban (Lev Tolsztoj: Anna Karenina)

Újraolvasás vége.Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt,…

Tovább

Az utolsó pillanatban sincs késő (Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála)

Újraolvasás vége. Ez de fura. Nem is tudom, hányszor olvastam már, de ilyen még nem volt: nem belement az a fránya por a szemembe a végén? Ritkán szoktam könyvek fölött sírni (ez is gyorsan felszáradt), Tolsztojon pláne. Ez nem az a könyv, amelyet olvasva az ember izgul, hogy mi lesz a vége. Ez az…

Tovább

Szeretni és röhögni rajta egyszerre lehet (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg)

Szegény drága Akakij Akakijevicset még mindig szeretjük.És még mindig nevetünk, hol a rovására, hol… a javára. Ilyen kifejezés eddig nem volt, most majd lesz. Akivel már előfordult életében, hogy örömét lelte teljességgel hétköznapi, hogy ne mondjam, jelentéktelen dolgokban – hogy úgy istenigazából…

Tovább

Időutazás többféle értelemben is (Anatole France: La Rôtisserie de la reine Pédauque)

Most vagyok gondban. Elég nehezen tudtam mit kezdeni ezzel a könyvvel, többféle értelemben is. Nem azt adta, amit vártam – mondjuk, ez még önmagában nem lenne probléma. :)Először is természetesen óriási élmény volt eredetiben olvasni, főleg éppen ezt a példányt, és úgy, hogy az enyém. (Paris,…

Tovább

Teljes koncentrációt érdemel (Czesław Miłosz: Az Issa völgye)

Gyönyörű könyv, éppen nekem való volna, csak sajnos a körülmények nem úgy alakultak, hogy igazán tudtam volna rá koncentrálni. Túl sok minden vonta el róla a figyelmemet, pedig teljes figyelmet érdemel. Kb. annyit, mint ugyanekkora mennyiségű vers érdemelne. Ami mindvégig a leginkább…

Tovább

Végigjárni a választott utat (Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter)

Ez a könyv van 70% alatt a Molyon?! Ez a csoda-regény, ez a romantikus lélektani dráma? Mit is mondhatnék, hogy népszerűsítsem?! Először is elmesélem a körülményeket, amelyek tökéletesen összejátszottak annak érdekében, hogy utáljam.Kötelező olvasmány volt, és utolsók között értem a könyvtárba,…

Tovább

Románia. Keats reinkarnációja a Duna-delta környékén (Vasile Voiculescu: Az álombeli őz)

Ez. Valami. Iszonyú. Jó. Volt.Ha létezik reinkarnáció, akkor esküszöm, John Keats reinkarnálódott a XIX. század végén, a Duna-deltától nem messze, még egyszer elvégezte az orvosit, írt kilencven Shakespeare-szonettet, aztán úgy hetvenéves kora felé a változatosság kedvéért elbeszéléseket is. Na jó,…

Tovább
süti beállítások módosítása