Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Diákijesztő mumus, amelyből bestseller történelmi krimit lehetne írni (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem)

2020. február 20. - Timár_Krisztina

Fölment egy ponttal az ázsiója (pedig egyébként se volt alacsony), amikor egy legenda nyomán rászántam magam, hogy összeszámolom, hány versszakból áll ez a diákijesztő mumus, és kijött, hogy TÉNYLEG 1566 strófa,* azaz Zrínyi igen ügyesen belekódolta az eposzba a várostrom évszámát!**Igen, tudom,…

Tovább

Vagány barokk fantasy (Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem)

Hát ez tényleg nagyon vagány. XVI. századi eposz és fantasy. Van ebbe' minden: hős lovagok (a sorompó mindkét oldalán ám!), gyönyörű és okos varázslónők, jóságos öreg bölcsek, ravasz varázslók, harcos kisasszonyok, pokolbeli szörnyetegek, bűvös erdő, csatajelenet dögivel, még tengeri utazás is. Hogy…

Tovább

Madarat tolláról (Arvi Järventaus: Kereszt és varázsdob)

„...embert barátjáról” – fogtam hozzá ennek a könyvnek az olvasásához, mivel a szerzőről összesen egy dolgot tudtam: hogy a mi Kodolányi Jánosunknak jó barátja volt (a regényt is Kodolányi fordította), aki pedig a Julianus baráttal, a Boldog Margittal és társaikkal sok kellemes élményt szerzett…

Tovább

Mintha magamat látnám – Fanni (Mariana Alcoforado: Portugál levelek)

Drága, esméretlen barátném! Születésink közt száznál több esztendő tölt el, bizonyosra vehetem hát, hogy nevem néked semmit nem mond, mindazáltal megvan minden okom reményleni, hogy a te válaszodban több részvételre lelek, mint e játékpiacon, mely körülvesz. (Mert azt tudom, hogy amely posta ezen…

Tovább

Tavaszról, anyaságról, szomorúságról és várakozásról (Fekete István: 21 nap)

Huszonegy nap: annyi, amennyi idő alatt kikelnek a tyúktojások. Nagyon szép kis könyv, tavaszról, anyaságról, szomorúságról és várakozásról. Eszembe jut egy két-három évvel ezelőtti tavasz, amikor körülnéztem a nagyszüleim kertjében, majd visszagyalogoltam a kapu felé, és akkor a húgom…

Tovább

A gonosz azért félelmetes, mert hétköznapi (Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története)

Ebbe egyszer már belekezdtem, de már jó régen lehetett, mert körülbelül a felénél (azaz pont a legszomorúbb résznél) hagytam félbe, márpedig az mostanában nem jellemző rám.  Ma, abban a két órában, amíg kivételesen semmi dolgom nem volt, és még vigyázni se kellett senkire, végigolvastam. Megérte.…

Tovább

Észtország. Példázat börtönről és szabadságról (Jaan Kross: A cár őrültje)

Az kezdettől fogva világos volt számomra, hogy ez valóban, ahogy BabusM molytárs írja, „klasszikus történelmi regény”. 1978-ban íródott, de stílusát és látásmódját tekintve nyugodtan íródhatott volna nyolcvan-száz évvel korábban is. Arról szól, ami a kulisszák mögött történt: olyan eseményekről…

Tovább

India. Úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni illendő (Upanisadok)

Ősi vallások szent könyvein nincs sok értékelni való. Nem is ártom bele magam olyasmibe, amibe nálam okosabbaknak is beletörne a bicskájuk. Vendégség volt nekem ez a könyv: vendégül láttak egy idegen, ám többnyire igen rokonszenves kultúrában, s úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni…

Tovább

Vietnam. A tökéletes műalkotásért szenvedni kell (Nguyễn Du: Kiều története)

Ez de fura könyv. Klasszikus vietnami verses regény 1820-ból: szerelem, kaland, némi vér, sok szenvedés, konfucianizmus meg buddhizmus, és elég sűrűn kelti azt a benyomást, mintha Nguyen mester sok-sok haikut gyúrt volna össze, gyúrta-gyúrta, addig, hogy végül cselekményük lett. Tandori előtt…

Tovább

A színe miszticizmus, a fonákja karnevál (Gustav Meyrink: A zöld arc)

Második olvasásom Meyrinktől. Nem az utolsó.Nem, a cím nem fojtogatásra, nem epeömlésre, sem nem vízből kihúzott tetemre utal. A regény első (?)* magyar fordításának még „A zöldarcú kísértet” volt a címe. Nem, ez nem kísértettörténet. Igen, ettől függetlenül az első cím sokkal jobban állt a…

Tovább
süti beállítások módosítása