Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Finnország. A föld regénye (Sylvi Kekkonen: Amalia)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

Van a finneknek egy Nobel-díjas regényük, a Silja. A levegő regénye meg a tűzé: főszereplője szó szerint átszellemül. Olvasás közben nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az Amalia az ellen-Silja. A föld regénye. Meg a fizikai munkáé. Mint a tükör két oldala: az egyik regény megmutatja, mit…

Tovább

Ősi mítoszok modern mesékben (Anna Sakse: Mesék a virágokról)

„De a mese megmarad” – ezt a mondatot jól választotta meg a fülszöveg írója. Mottója lehetne az egész könyvnek. Jöhet északi szél, ördög vagy trágyabogár, megfagyhat a föld, eldurvulhat a lélek és elsorvadhat a szerelem, de a mese, az megmarad. Szól gyenge, szelíd virágokról, szeretetről és…

Tovább

Százötven oldal egyetlen fölösleges szó nélkül (Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag)

Na, még egy északi, akinek meg kellett volna kapni a Nobelt.Jelölni jelölték, csak nem őt választották. Mondjuk, költőt elég ritkán is választanak. Konkrétan most csak egy olyan költő jut eszembe, aki megkapta: a lengyel Wisława Szymborska. Nála az volt az indoklás, hogy: „költészetében az emberi…

Tovább

Két eposz sok-sok kincse (Mahábhárata / Rámájana)

A kötet címe erősen félrevezető. Amikor megvettem az antikváriumban, azt gondoltam, a két eposzt tartalmazza, hát a frászkarikát. De azért érdemes volt megvenni, főleg olyan csekély összegért, amennyibe került (szabadulni akart tőle a boltos bácsi). Ez a kötet a két ókori indiai eposz „legszebb…

Tovább

Eleven emlékezet (Mahábhárata)

Szent könyveket, egyáltalán vallási iratokat nem szoktam pontozni, de ezt muszáj volt. Gondolkodás nélkül meg is adtam rá a tízet. Pedig nem azt kaptam ettől az eposztól, amit vártam. Azt tudtam, hogy egy szörnyű háború adja az alaptörténetet. De hogy ennyire?! Folyik a vér, szakad az ín, törik a…

Tovább

Arthur király, a sólyomszemű nők és egyéb lovagi sablonok (Mabinogion)

Nagyon szeretem a népmeséket és a középkori történeteket, nagyon szeretem Walest (jó volna egyszer eljutni végre oda), és nagyon akartam szeretni a Mabinogiont, ezt a középkori walesi mese- és mondagyűjteményt. Valamiért mégsem tetszett úgy, ahogy tetszenie kellett volna. Azt nem mondhatnám, hogy…

Tovább

Kaland és melankólia (Firdauszí: Királyok könyve)

Mesét akartam, megkaptam. Gonosz király vállából kinövő emberevő kígyót, hős gazdájával egy időpontban születő lovat, óriásmadárként jelentkező tündér keresztanyát, emberfelettien erős, ám becsapható démont. Mindezeket koncentráltan leginkább több száz éves művekben lehet megkapni (mert manapság,…

Tovább

Nyugat-Afrikától Kínáig érő legendárium (Pseudo-Callisthenes: The Greek Alexander Romance)

Nem éppen irodalmi remekmű, de az a fajta klasszikus szórakoztató irodalom, amelyet nagyon szeretek, és még a fordító/szerkesztő is kiválóan dolgozott. Ezért egy árva pontot se vagyok hajlandó levonni, főleg, hogy még igen hasznos tanulmányt is illesztettek a kötet elejébe (amelyet ajánlott inkább…

Tovább

Kincsesbánya, beosztással (Az ​Ezeregyéjszaka meséi)

Októbertől februárig… nem mondom, hogy minden napra egy mese, de ez akart lenni a módszer alapja. Persze kihagyásokkal működött a dolog (csömörközeli állapotban, amikor félretettem az egészet, és más novelláskötetekbe is belefogtam), valamint állandóan olvastam vele párhuzamosan más könyveket is.…

Tovább

Hamupipőke és a platóni filozófia (Kármán József: Fanni hagyományai)

Újraolvasás vége. Fanni forevör. Nagyjából ugyanannyi baja van, mint a Szigeti veszedelemnek: több száz évvel ezelőtti magyar nyelven írták, úgyhogy olyan, mint idegen nyelven olvasni. Pedig különben illetlenül jó. Nem mintha minden szavával egyetértenék, sőt, de azért rendkívül örülök, hogy van…

Tovább
süti beállítások módosítása