Nem, én nem perverzióból olvasok cseh krimiket.Hanem kétségbeesésből…Mert az összes Conan Doyle és Agatha Christie már évekkel ezelőtt elolvasódott (a jobbak kétszer-háromszor is), Chesterton aranyos, de az ötvenedik Brown atya-történet után azért már kicsit unalmas, az amerikai krimit annyira nem…

Hát mit lehet még leírni erről a kis csodáról?Ismertem régebbről, hogyne – próbáltam volna nem ismerni –, de így egyvégtében, az első oldaltól az utolsóig haladva, minden betűt és minden metszetet jól megnézve még soha nem olvastam végig. Szeptember másodika óta olvastam, szigorúan mindennap egy…

Kimaradt az életemből, pedig nem is egyszer felbukkant már az elolvasandók között, de mindig visszatartott, hogy hajdanában egy olyan ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, akinek nemhogy könyvekkel kapcsolatos, de semmilyen ítéletében nem bíztam.*Nem mondom, hogy jaj, de sajnálom, mert egyrészt már…

Már akkor a fentiekkel akartam kezdeni a leendő értékelést, amikor a regény kétharmadához értem. Akkor már határozottan úgy éreztem, hogy a dán szerző nemes versenybe bocsátkozott a tizenegy évvel korábban megjelent lengyel regénnyel. Nagyon szép könyv ez, Nobel-díjat is kapott a szerző, úgyhogy…

„Uram, egy Jónás nevű ember várja önt a hallban.”(Én kérek elnézést.) Ahogy a fenti mondatot (sajnos nem saját poén), a Babits-szöveget is igazából hangosan érdemes olvasni. (Személyes ajánlásom: „gyereknekmesélős” hanglejtéssel tessék!)Elég rövid hozzá, hogy az ember ne sajnálja tőle az időt. Úgy…

Nem könnyű olvasni ezt a könyvet, ha az ember feltételezi, hogy minden, amit olvas, (a mű világán belül) igaz.Nagyon könnyű olvasni, ha az elején észreveszi, hogy itt mindenki mindent puszta pletykából tud, amelyek egymásnak is ellentmondanak, azért, mert ők pletykák. És úgy is kell komolyan venni…

Nagyon szép. Nagyon melankolikus. Nagyon olasz. A cselekménye egyszerű (bár apa kalandregényként emlékszik vissza rá, de ő több, mint harminc éve olvasta), a hangulatáért éri meg hozzáfogni. Meg a történelmi hátteréért, aki azt jobban szereti. Nagyon pontos korrajzot ad az egységes Olaszország…

Nagyon jó könyv, de (vagy talán: ezért?) nagyon nehéz írni róla.Olvastam közben a Molyon az értékeléseket, hogy lehet-e ezeket a klasszikus japán elbeszéléseket gótikusnak tekinteni vagy sem. A kötet végére arra jutottam, hogy lehet – de ebből a gótikából a műfaj (vagy stílus? vagy mi?) XVIII-XIX.…

Hát megtudtam azt is, milyen egy klasszikus észak-koreai elbeszélő költemény. :)Pont olyan propagandisztikus, mint amilyennek képzeltem. De hogy (ahogy az utószó mondja) szocialista realista lenne?! Hogy Szemes Marit idézzem: „Eeez? Eeez nem!” Süket duma. Ez olyan romantikus, mint a huzat. Azért…

Töményen édes-illatos, mint a keleti csemege. Folyamatosan nyílik a rózsa, csordul a méz, illatozik a tulipán, szóródik a cukor. És mennyi arany, drágakő, igazgyöngy, mennyi büszke palota, titkos kincstár és nemes paripa! Régi keleti mesét vártam, éppen ilyen édes-illatosat, kinccsel-kalanddal…