„Uram, egy Jónás nevű ember várja önt a hallban.”
(Én kérek elnézést.) 
Ahogy a fenti mondatot (sajnos nem saját poén), a Babits-szöveget is igazából hangosan érdemes olvasni. (Személyes ajánlásom: „gyereknekmesélős” hanglejtéssel tessék!)
Elég rövid hozzá, hogy az ember ne sajnálja tőle az időt. Úgy nevet rajta a legjobbat. Mert ezzel másképp, mint (legalább befelé, némán) nevetve, nem érdemes foglalkozni. Úgy viszont… :) 

Én kettő dologtól vagyok oda, valahányszor olvasom. Az egyik, hogy milyen ügyesen idomítja Babits a bibliai szöveget (amelyet sokszor szó szerint idéz) modern európai rímbe-ritmusba, hol a bibliafordítások archaikus magyarságával, hol pedig teljesen hétköznapi nyelven, hol keverve a kettőt egymással, mindig hajszálpontosan eltalálva a helyes szót. Az igen. 
A másik, az természetesen a cethal belsejében töltött idő. Nagggyon. Azt a részt a Bibliából kifelejtették, úgyhogy Babits ki tud bontakozni. Ahogy szegény Jónás fullad és éhes, de közben émelyeg, és utálja, hogy minden puha és büdös, és úgy általában a lehető legalantasabb helyzetben van, ami elképzelhető – közben pedig a zsoltárok nyelvén őszinte, bűnbánó, alázatos imát mond (üvöltve és vonítva) Istenhez… Senki se tudja ennyire szoros kapocsba fogni a legrútabbat és a legszebbet. Az pedig a mai napig mindig nagyot üt, amikor azt mondja: „De te se futhatsz, Isten, énelőlem”… 
Meg az is, ahogy a cethal kihányja, „vért, zsírt, epét okádva körülötte”. 
Itt tényleg semmi mást nem csinál Babits, csak érzékletesen megjeleníti, hogyan távozhat valaki a cethal gyomrából. Hát nem vasalt ingben meg nyakkendőben, az biztos. 

Annyira lüke ez a Jónás, annyira esendő, annyira emberi, még kicsinyes is és bosszúvágyó, de hát ha az Úristennek pont ilyen szolga kell… Azt viszont fenntartom, hogy az Úr nagyon kiszúr Jónással… Babitsnál jobban, mint a Bibliában… és még ki is oktatja hozzá… na de hát ez egy másik mese. 

Pontszám: 10/10

Ezt a szöveget 2015. szeptember 14-én írtam. Azóta háromszor olvastam újra, 2016. szeptember 28-án, 2018. szeptember 26-án és 2020. június 1-én. Még mindig nem tudom kívülről. Azért már haladok.